Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Angaben zum Bestattungsbrauchtum der Bevölkerung vom Kisalföld in der Awarenzeit. III.

36 Török Gy., i. m., Sopronkőhida, Fontes AH 1973., 5—130., különösen 34—36. Fakorhadékot 84 feltárt sírban találtak. Az 54., 64., 95., 100. síroknál fatörzsből vájt koporsóra utal az ásató. A 26., 29., 48., 59. síroknál a koporsó hosszanti oldalai a váz szintjén túlnyúltak a rövid oldalakon (ezeket Török Gy. „markolatnyúlványnak" nevezi). Az 59. sírnál Török Gy. nyeregtetős fedelet rekonstruált, az elszíneződés ugyanis csak az egyik oldalon jelentkezett, majd mélyebbre ásva fokozatosan eltávolodott az egyik csík a másiktól. Ez a helyzet azonban nem nyeregtetőre utal, hanem beszakadt koporsófedélre! A 30., 33., 48., 84., 92., 142. sírokban a vázak ún. „szűk" helyzetben feküdtek (a karok egészen szorosan a test mellett, a lábak is szorosan összehúzva) — ebből az ásató rendkívül szűk (egy deszkából álló) koporsófenékre következtetett — ez véleményem szerint egyéb dokumentáció hiányában indokolatlan. A koporsóhasználat szokásának kérdésében bizonytalanul fogalmaz: kezdetben általánosnak mondja, majd kijelenti, hogy „az... első és második generáció alatt gyakoribb volt a koporsó, mint az utolsó generáció idején. Ebből... elszegényedésre kell következtetnünk." A koporsónyom nélküli sírok túlnyomó többsége sekély sír vagy kisgyermek sírja, a jelenségből — amennyiben a periodizációt elfogadjuk — csak az következne, hogy a legutolsó fázisból kevesebb koporsó maradt meg. A vázhosszat, koporsóhosszat és a sírgödör hosszúságát összehasonlító grafikon egyértelműen mutatja a vázhossz és a koporsóhossz összefüggését (különösen a kisebb méreteknél), a 171—190 cm-es koporsóhosszok ettől eltérő, mással is magyarázandó kiugrását és a sírgödör hoszszának eltérő (nem független, de más szempontok által is befolyásolt) viselkedését. 37 Bármilyen magas koporsókat találtunk is Tápon, a 136 cm-rel a sírfenék felett megtalált edény (71. sír) már nem állhatott a koporsón. Hasonlóan gyanús a 92. sír (118 cm magasan az edény). A 86. sír (105 cm), 44. sír (97 cm), 32. sír (80 cm) koporsója már elképzelhető. Azt várnánk, hogy a koporsóra helyezett edények zöme bezuhant a koporsóba a koporsófedéllel együtt — csakhogy nem ez a helyzet. A szarvasmarha-koponyák és az edények gyakran különböző magasságban voltak (62., 64., 101. sír). Sopron-Présháztelepen olyan helyzetben találtuk az edényt, ami kizárta a koporsóra helyezés lehetőségét: Tomka P., i. m., Arrabona 11. (1969.), 61—62., 81. 38 Börzsönyi A., Győri temető a régibb középkorból, Arch. Ért. XXII. (1902.), 12— 24., 128—143.; XXIII. (1903.), 67—70.; XXIV. (1904.), 15—41.; XXV. (1905.), 16— 33.; XXVI. (1906.), 302—321.; XXVIII. (1908.), 208—230. Időrendi elemzése: Tomka P., A Győr, Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai, Arrabona 13. (1971.), 55—95. Börzsönyi Arnold a század eleji ásatási technikához mérten feltűnően sok fakoporsót észlelt (a szociális helyzet függvényének tartva azt), emellett számos koporsópántról, kapocsról, szegről tett említést, ezek nagy része megőrződött. Koporsópántok: 12. sír (nincs meg, csak gyenge szegecsek: 53.278.7., Börzsönyi leírása azonban egyértelmű: ácskapocsnak nevezi, széles, hosszúkás vaslemezből, rajta két végéhez közel egy-egy erős szeg, ezek pótolták a behajló kampókat); 160. sír (53.278.238. lelt. számon apró, meghatározhatatlan rendeltetésű vaslemeztöredékek, páncéldarabokként leltározva, Börzsönyi leírása sem dönti el a rendeltetés kérdését: A vállon... középen szögbehajló s hátán csekély kiálló taréjjal ellátott vaslemez); 483. sír (nincs meg), 806. sír (53.278.982., széles lemez nagy szeggel az egyenesen levágott vég közelében). Az 545. sírban ácskapcsot jelez Börzsönyi, a múzeumban olyan szegvégek és pántdarabok találhatók, amik legkönnyebben szeggé kalapált végű pántként rekonstruálhatók (53.278.623.). Ugyanilyen került elő az 546. sírból, Börzsönyi ugyan favödör fülének tartja. A múzeumban levő tárgyak (53.278.629.) között két ácskapocs és egy, derékszögben hajló és elkalapált, szegvégű pánt található. Végül a 806. sír leletei között említ Börzsönyi egy „elég vastag lemezt, melynek aljából két szeg áll ki". A tárgy lelt. sz. 53.278.982., 3,2 cm széles, 9,5 cm hosszú pántvég (egyenesre vágott), végéhez közel nagy kampósszeg veri át (szegh. 3,5 cm, szegfej h. 2,3 cm, keresztmetszete négyzetes). Koporsókapcsok: 13. sír (törött szeges ácskapocs, nincs meg); 17. sír (53.278.22., h. 13,4 cm, szárh. 4,2 cm); 210. sír („ácskapcsok, a maihoz egé*szen hasonlók", a múzeumban 53.278.311. lelt. számon kisméretű, 4,1 cm hosszú, 3 cm szárhosszúságú pántok találhatók); 361. sír („egy-egy ácskapocs", nincsenek meg) ; 439. sír („az ágyéknál... ácskapocs", 53.278.1286., h. 6,9 cm) ; 534. sír („törött ácskapcsok", az 53.278.608. sz. alatti kis kapocstöredékekről nem biztos, hogy koporsóhoz tartoztak); 690. sír („ácskapcsok", 53.278.798., h. csupán 4 cm); 792. sír („koporsó mellett tanúskodó ácskapcsok", 53.278.948., h. 3.9 cm); 828. sír („4 db ácskapocs", 53.278.1016., h. 4,6 cm). Koporsószegek: 63. sír („kampós fejű 101