Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban
használaton kívül. A jelentősebb mennyiséget ekkor a „Spanbett" és a „Bettstatt" adja, ez a függöny nélküli, kisebb bútor. A 18. század elején, 1716-ban találunk olyan adatokat, amelyek szerint festettek voltak, ennél később már főleg arról értesülhetünk, hogy az ágy milyen fából készült. Legtöbbjük puhafából volt, de jó néhány készült keményfából és dióból. A lakáson belüli elhelyezésük ugyanolyan, mint az előző században, azaz minden szobában találunk ágyat vagy ágyakat, A két század ágyainak legfeltűnőbb különbözése a mennyezetes ágyak korábbi nagy száma, majd eltűnése mellett a színes, festett ágyak felváltódása színezetlen puha- vagy keményfa ágyakkal. Szekrény A 17. századi leltárakban két névváltozat él egymás mellett, az egyik a „Kasten", a másik az „Allmer". 9 Ez utóbbiak száma kicsi, valószínűleg az egyszerűbb és főleg élelmiszerek tárolására szolgáló szekrények esetében használták ezeket. Erre abból következtettünk, hogy a leggyakrabban a „Speissallmer" változatban fordul elő, és hogy rendszerint a kamrákban és a konyhákban bukkannak fel. A „Kasten" elnevezés az általánosan használatos. A most felsorolandó névváltozatokból egyértelműen kitetszik a szekrények sajátos használata. Ezek a következők: Irószekrény (Schreibkasten), élelmiszerszekrény (Speisskasten), lisztes és gabonás (Mehlkasten, Traidt Kasten). A legnagyobb számban természetesen a ruhásszekrények (Gewandkasten) fordulnak elő. A jelző nélküli szekrények között sokszor előfordul, hogy valamilyen, a szekrény korára, állapotára vagy nagyságára vonatkozó megjegyzést találunk. Feljegyzik ugyanakkor a szekrények színét is. A jegyzékbe vett szekrények majdnem mind festettek vagy flóderozottak, és mindössze 3 közülük a „berakott", azaz „eingelegtes", vagyis intarziás. A szekrények leginkább a testi ruhák, menték és kabátok befogadói, de találunk bennük időnként más dolgokat, ékszert, ezüstöt stb.-t is. A lakások szobáiban és kamráiban egyaránt állhattak, de nagyobbrészt mégis a lakókamrákban volt a helyük. A 18. századi leltárak e bútordarabból sokkal nagyobb mennyiséget tartalmaznak. Amíg ott mindössze 49 szekrényt jegyeztek fel, addig e korban számuk eléri a 80-at. Az „Allmer" elnevezés eltűnik, a „Kasten" viszont sokféle változatban él. PL: ruhásszekrény (Kleiderkasten, Gewandkasten), fiókos szekrény (Schubladkasten), írószekrény (Schreibkasten), ebédlő- vagy tálalószekrény (Schenckkasten), könyvszekrény (Bücherkasten vagy Bücherrepositorium), komód (Kommodkasten). A legnagyobb mennyiség ezekből a ruhásszekrényeké és a különböző fiókos szekrényeké volt. Ez utóbbiak között több kis méretű, levelek, ékszerek, gyógyszerek tárolására való, doboznyi nagyságú tárgyat sejtünk. Tekintve, hogy a belső tartalmuk felsorolása hiányos, csak a kicsinyítő jelzők igazíthatnak el bennünket e tárgyak elkülönítésében. A szekrények megnövekedett száma mellett fontos a bútorok kivitelének és faanyagának változásaiból az, hogy a 18. század elején megszűnik a festett szekrény, és helyette az értékesebb, keményfából, legtöbbször diófából készítik a szekrényeket. A gyakran előforduló „nussbaumenes" megjelölés mögött valószínűleg nemcsak a tömör diófából készített bútorokat sejthetjük, hanem a dió- vagy másfajta fából készült furnérborítást is. A fennmaradt emlékanyag ezt a feltevést nem zárja ki. A két század összehasonlításakor e 9 B. Nagy M., Reneszánsz és barokk Erdélyben: 115. lap. 95
