Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban

bútorokat tekintve is jellemző és nagy változásokat figyelhetünk meg. A festésük ugyanúgy változik, mint azt az ágyak esetében már mondtuk, de emellett jellemző e bútorfajta formai gazdagodása is. Használatuk sokféle dolog tárolására és őrzésére mutat, nagy számuk és ezzel együtt a ládák számának csökkenése azt mutatja, hogy ez lesz a kizárólagos tárolóbútor ebben a században. Láda A 17. századi leltárak szerint a legelfogadottabb és elsősorban használt tárolóbútor. Ezt mutatja a feljegyzett ládák nagy száma is. A vizsgált leltárakban 70 ládát jegyeztek fel, szemben 49 szekrénnyel. Megkülönböztetésük nagyságuk, állapotuk, de legfőképpen színük szerint történik. A 70-ből 54 a színes és flóderozott, és mindössze 4 a „berakott", vagyis intarziás. A színesek között a legtöbb zöld és sárga, de találunk fekete, barna és kék ládákat is. Itt kell megemlítenünk a „Weisstruche" elnevezésű darabokat, melyek a festettekkel szemben a színezetlen és valószínűleg puhafa ládák neve volt. Néhány esetben feljegyeznek speciális ládákat is, ilyenek az útiládák (Reisstruche) és az ugyancsak utazásra szánt kocsiládák (Kutschetruche). Ugyanígy megkülönböztetik az élelmiszeres és gabonásládákat is (Speisstruche és Traidtruche). A ládák legnagyobb része a ruhaneműek tárolására szolgált. Tartalmukat átvizsgálva igen változatos képet kapunk. A viselőruhák mellett a fehérneműk és mindenféle háztartási vászonneműk, köztük a feldolgozatlan anyagok is ládákban vannak, mint ahogy bennük őrzik az értékes ezüst-, ón- és cserépedényeket, szőnyegeket, függönyöket is. Ládákban találjuk a könyveket és leveleket és természetesen a pénzt is, noha erre a ládák elnevezésében nem térnek ki. A 18. századi leltárakból szinte eltűnik ez a bútor, vagy kikerül a lakószobákból a mellék ter ékbe, értéktelenebb holmik őrzésére. Mindössze 16 darabot leltároztak ekkor. Űgy véljük, hogy e nagyméretű bútorok eltűnése a lakásokból jelentősen hozzájárul a lakás képének megváltozásához. Éppen olyan jól jelzi a két század között végbemenő stílusváltozást, mint a mennyezetes ágyak felváltódása. Általuk is jól követhetjük a színes bútorok eltűnésének folyamatát. Szék Két névváltozatban szerepelnek a leltárainkban. Az egyik a „Stuhl", a másik a „Sessel". A két név egyben a székek bizonyos formai változataira utal. A „Stuhl", vagy gyakrabban „Lehnstuhl" a kárpitozás nélküli, puha- vagy keményfából készült támlás székek neve. A „Sessel" ugyanennek a széknek a párnázott, különféle kárpittal borított változata.

10 Találunk olyan meghatározást is, amely szerint a különbség nem formai, hanem az utóbbi a szék irodalmiasabb elnevezése. A leltárak az első magyarázatot igazolják, a feljegyzett 63 db „Lehnstuhl" sohasem kárpitozott, ezzel szemben a „Sessel"-nek nevezettek között a következőket találjuk: 31 (Lederne Sessel) bőrhuzatú, a többi (Tuchene) posztó, 10 J. C. Adelny, i. m. IV. k. p. 62. ein Wort welches vermöge seiner Abstammung ein jedes Werkzeug oder Gestell bedeutet worauf man sitzet

... In der spätem Zeiten hat man es enger eingeschränkt und so pflegt man

... vorzüjglich die gepolsterten Stühle Sessel zu nennen

... In dem gemein Sprachgebrauche kommt es wenig vor

... In der höhern Schreibt aber wird es oft für Stühle über haupt gebraucht. 96