Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban

zott nehézséget. Az egyes bútorok megnevezésében nagyon sok változat, egyenetlen szóhasználat található. Ma már nem lehet minden esetben eldönteni azt. hogy mikor találkozunk a köznyelvben akkor egymás mellett élő kettős elnevezéssel, illetve mikor és mennyiben jelentenek ezek a névváltozatok formai változatokat is. Mindegyikre akadt példánk, de olyan is előfordult, hogy nem sikerült minden tekintetben megnyugtató feloldást találnunk. Ezért az egyes bútorok tárgyalását mindig a nevek feloldásával kezdjük. A bútorokról. A következőkben a 17. és 18. századi bútorok legfontosabb jellemzőit fogjuk megvizsgálni. Ágy A 17. századi leltárakban leggyakrabban szereplő ágyfajta a mennyezetes ágy volt (Himmelbett). A bútort kísérő és nagyon is szűkszavú jelzők az ágyak korát, illetve színét határozzák meg. A színek között leggyakoribb a zöld, de emellett szerepelnek még kék, barna, fekete színűek is. A mennyezetes ágyakat mindig a hozzájuk tartozó függönyökkel együtt leltározzák. Az ágyak függönyei anyagukat és színüket tekintve is igen változatosak. Legtöbbször vászonból és muszlinból vannak, és csak elvétve akad posztó vagy valamilyen drágább anyag. Kedvelt szín a zöld, különösen a zöld ágyak függönyei között; de akad néhány kék és annál több fehér ágyfüggöny is. A mennyezetes ágyak a beleltározott ágyak 48%-át (28 db) teszik ki. Szám szerint és gyakoriságban követi a mennyezetes ágyakat az ún. „Spannbett". Ezt a szót a szótárak nyoszolyának fordítják. A tető és függöny nélküli ágyakat, azaz az ágy deszka keretrészeit jelölik ezzel a névvel.

8 Legtöbbször ezek is festettek voltak, szám szerint a felvett Összes ágy 29%-a (18 db) ilyen. Találunk még másfajta ágyakat is, mint deszkaágy (Gätterbett), ágy (Bettstatt), útiágy (Raissbett) és fiókágy (Schubbett). Az első két változat az ágyak keretrészeinek neve, ezek közül az egyik, a deszkaágy anyaga szerint jelentheti a gyalulatlan ágyat is, az útiágy összecsukható, a fiókágy pedig a népi használatban ma is ismerős, ún. túlihoz hasonló lehetett. Az utóbbi ágyfélék száma elenyészően kicsi a mennyezetes ágyakhoz és a ,,Spannbett"-ekhez képest (összesen 18 db). Az ágyak helye a 17. századi lakásokban változó, a lakószobákban éppúgy találunk 1—2 ágyat, mint a lakókamrákban. Általában azt mondhatjuk tehát, hogy minden lakószobában helyet kaphatnak, számukat pedig a család személyes szükséglete szabja meg. Az ágyak legfontosabb tartozékai, az ágyneműk is mindig együtt soroltatnak az ágyakkal. A különböző típusú ágyakban ugyanazokat az ágyneműket találjuk, ezek a következők: derékalj (Unterbett), párnák (Polster, ill. Hauptpolster), takaró (Decke) vagy dunyha (Tuchet), lepedők (Unterleilach, Oberleilach). A 18. századi leltárakban ugyanilyenféle ágyakat találunk, de némileg megváltozott számmal. A legszembetűnőbb változás a mennyezetes ágyak számának csökkenése, a felvett összesen 72 db ágyból mindössze 10 a mennyezetes, és ezek sem állnak mind a lakószobákban, hanem mellékterekben, olykor 8 J. C. Adelny, Grammatisch Kritisches Wörterbuch der hochdeutschen Mundart

... Wien. 1808. III. k. p. 158—159. Spanbett: ein hölzerne Bettgestell ohne Himmel, ohne Decke, zum Unterschiede von den dareingehörigen Federbetten in einigen Gegenden eine Bettsponde Span und Sponde scheinen in beuden Wörtern den Begriff des hohlen Raumes, eines Behältnisses zu haben. 94