Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban
hogy a múlt századi indítást nem követte olyan nagyszámú publikáció, mint amit a téma megérdemelne. 1957-ben jelent meg Jakó Zsigmond: Az otthon művészete a reneszánsz Kolozsváron című tanulmánya.'•> A szerző szándéka annak vizsgálata, hogy a reneszánsz, „ez a haladó áramlat mennyire járta át a társadalmat és milyen pontokon, mennyire módosította a műveltséget, illetve, hogy milyen határok között beszélhetünk Erdélyben, most már szélesebb rétegekre is kiterjedő érvénnyel reneszánsz műveltségről". Egyben megjelöli azt is, hogy a kutatásnak az anyagi műveltség területén a lakásművészet és a viselet köreiben kell elmélyednie. Különösen fontosnak tartja e tekintetben a leltárak vizsgálatát, hiszen a tárgyak nagyrészt elpusztultak. Ö maga 112 kolozsvári hagyatéki leltárat dolgozott fel, és egyben először nyújt példát arra, hogy rendszeresen — ebben az esetben időben és térben határolt —, azonos anyag adatait vizsgálja. A múlt századi közlésekhez hasonló felépítésben a lakás, a lakásbelső kiképzése, bútorzat, asztalnemű (textil és egyéb tárgy), majd a kiegészítő „dísztárgyak", képek, órák, világítóeszközök, a ruházat, ékszer, könyv és tisztálkodás tárgyai és eszközei kerülnek itt feldolgozásra. Rendkívül tanulságos, ahogyan az egyes neveket összekapcsolja az ismert tárgyi anyaggal. Különösen sok dolgot tisztáz a bútortörténet tárgykörében, megmutatva, hogy az egyes bútorokhoz kapcsolt szűkszavú megjegyzések milyen bútorokat fednek, hogyan mutatják a reneszánsz bútorok elterjedését a polgárság körében, de ezen túl azok változatos formáit is éreztetik. Értékelései sokrétűségükkel segítik az egyes szakterületek mellett az általánosabb művészettörténeti kérdések stiláris és periodizációs problémáit világosabban látni. A leltárak gazdagsága annak kimondására indítja, hogy a polgárság lakás- és berendezéskultúrája a nemességével azonos, illetve annak rétegződése szerint változik. Idézem: ,,A mindennapi élet apró dolgainak megfigyelése szintén igazolja, hogy a reneszánsz művelődésnek azokat az anyagi és szellemi jegyeit, amelyeket 1541 előtt a legelmélyedtebb kutatás is csupán a királyi, főpapi és főúri és jobb nemesi udvarokban vagy velük kapcsolatban mutathatott ki, a 16. század végén már mind megtaláljuk a kolozsvári polgárság körében." Ennek a megállapításnak véleménye szerint csak az adhat végső igazolást, ha a kutatás tovább folytatódik, kiterjed más városokra és hasonló eredményeket hoz. Voltaképpen Jakó Zsigmond módszerét követi B. Nagy Margit két jelentős művében. 4 A Reneszánsz és barokk Erdélyben című tanulmánykötetének Szépülő otthonok fejezetében. Itt találkozunk újra egységes anyagfeldolgozással, az erdélyi udvarházak egykori építési és berendezési adatait feltáró munkával. Módszere, mellyel az adatait feloldja, és összeveti a helyük és környezetükből kiszakított emlékanyaggal, nemcsak pontossága miatt követendő, hanem mert e területen közel visz egy hiteles enteriőr elképzeléséhez. Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták c. munkájában a bevezető tanulmány mellett 17. és 18. századi eredeti forrásműveket is közöl, 17. és 18. századi erdélyi inventáriumokat és összeírásokat. Példa nélkül áll az újabb szakirodalomban ilyen menynyiségű és minőségű forráskutatás, valamint az a pontosság és rendszeresség, 3 Jakó Zs., Az otthon művészete XVI— XVII. századi Kolozsváron. Kelemen emlékkönyv 361—393. p. Kolozsvár, 1957. 4 B. Nagy M., Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1970. Ua., Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. XVII— XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak. Bukarest, 1973. 91
