Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban

amellyel ezt az anyagot kezeli. Különösen gazdaggá teszi az az egységes szemléletmód, ahogyan a külső- és belsőépítészeti részletekkel és egésszel egyenrangúan kutatja és kérdezi a forrásokat a berendezés részleteiről és egészéről is. Tágabban az építészeti és berendezési adatok e kötetben a reneszánsz és barokk stílusváltás időbeli határainak meghatározásához nyújtanak értékes adatokat. Az ismertetett tanulmányokból világosan látszik, hogy milyen értékes és a művészettörténet számára fontos adatok húzódnak meg ebben az iratanyagban. A forrásokról és azok feldolgozásáról. Minél távolabbi korok polgári enteriőrjeit vizsgáljuk, annál kevesebb tárgyi emlékkel, képi és írott forrással találkozunk. Különösen így van ez a hazai emlékanyagban. A Németalföldön olyan általánosan elterjedt enteriőr festészetnek nálunk csak a 19. századtól találjuk emlékeit, a szépirodalomnak pedig a polgári élettel foglalkozó műfajai sem alakultak ekkor még ki. Nem találunk olyan személyes, vallomás jellegű irodalmat, naplót vagy emlékiratot sem, amelyet közvetve hasznosíthatnánk témánkban. A 17. és 18. századi városi polgárság írásbelisége pedig olyan alacsony szinten állt, hogy jóformán nem is hagyott emléket maga után. Mindezek megnövelik számunkra a fennmaradt hivatalos iratok fontosságát, mert a polgárság életére, lakásainak berendezésére vonatkozóan a leghitelesebb és szinte kizárólagos forrásainkká váltak. Amikor a 17. és 18. század soproni polgárságának lakásait, a polgári enteriőrt kívánjuk rekonstruálni, ezekhez a forrásokhoz kell folyamodnunk. Néhány szót a források jellegéről és felépítéséről. Szórványosan a középkortól maradtak meg itt különféle összeírások, ezek azonban többségükben nemesi leltárak voltak.

5 A polgárság köreiből származó összeírások hagyatéki leltárak voltak, amelyeket folyamatosan és rendszeresen csak a 17. századtól kezdve találunk. Ekkor váltak ki a hagyatéki ügyek a tanácsjegyzőkönyvek anyagából, lettek kizárólagosan bírósági iratok, melyeket a városbíró jogkörébe utaltak. Ettől az időtől kezdve külön kódexekben találjuk a hagyatéki leltárakat és minden ezzel kapcsolatos iratanyagot. Kezdetben ez úgy történt, hogy a helyszínen felvett írásokat fűzték egybe. Később átmásolták a Protocollum iudiciarium köteteibe.

6 A két század folyamán annyi változás történt ebben a hivatali rendben, hogy a 18. század végén az ingóságokat nem a helyiségek topográfikus rendjében, hanem tárgycsoportok szerint vették fel. Az említett iratanyagban lényeges változás csak II. József intézkedései nyomán következik, de ez bennünket tárgyuk szempontjából már nem érint. A leltárak felvétele többé-kevésbé azonos módon történt. Ennek ismertetését azért tartjuk szükségesnek, mert úgy véljük, ezzel a kutatás egyéb, általunk nem érintett területeinek figyelmét is felhívhatjuk az iratok forrásértékére. Az inventáriumokat a helyszínen készítették el a városbíró megbízott hivatalnokai. A személyi adatok felsorolása után elsőként az ingatlan és a földtulajdon összeírását találjuk. Ezt követi az elhunyt házának és ezen belül a lakásának, illetve a lakásban található ingóságoknak felsorolása. Terjedelemben ez a legnagyobb része a leltárnak, hiszen a pincétől a padlásig minden ingóság ide kerül. Ezt követi a lábasjószágok, majd a gabona és a bor felvétele. A leltárak zárórésze az elhunyt adósainak és adósságainak felsorolása, olykor e részben találjuk a család okleveleinek gyűjteményét is. A leltárakban a 18. században végbemenő rendszerezésre való törekvés az egész leltár adatanyagát és felépí5 Házi J., XVI. századi magyar nyelvű levelek Sopron Sz. Kir. Város Levéltárából. Sopron, 1928. 6 GySmL:2. Sopron Városi Lt., IV. a. 1003. k. és IV. a. 1015/a. sorozatok. 92