Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Timaffy L.: Történelmi mondák a Kisalföldön

— Hová való vagy? Mondtam néki, hogy győri. — Hol van Pest? Hány kilométer oda? Mutatom neki a térképen, hol van Győr, és hogy százharminc kilométerre van tűle Pest. — Hát Bécs? Azt is megmutatom néki, hogy százhúsz kilométer. — Ekkor és ekkor itt leszünk ! — mondta a sítalpas ember. — Ilyet e! — mutattam neki egy csúnyát mírgembe. — Ide nem tunnak elgyünni ! De mindenre tudott valamit válaszúni. Látta, hogy milyen mírges lettem, hát ezt mondta nevetve: — Mírges vagy, akár a farkas! Ezek mind ilyen mírgesek, mer mírget isznak, kávét, — nem pedig úgy, mint mi, teát. Hazamentünk aztán, de én sokat gondúkodtam azon az emberen. Űjra eszembe jutottak a mondatai: Ha ma nem, akkor hónap, vagy hónapután, de ide fog érni az elv! És amikor valóban ideért Magyarországra, az én falumba is, Dunaszentpálra, akkor megláttam a képit az újságban. Minnyá mondtam az embereknek, hogy ez Lenin ! — Mer Lenin vót az a sítalpas ember, akivel én akkor beszíltem. Csak akkor még nem ismertem és nem is tudhattam, hogy kicsoda és milyen nagy ember. (Dubi József, sz. 1897., Dunaszentpál, 1970.) Radnóti halála Gyöttünk hazafelé az urammal és láttuk messzirül, hogy a töltésen sok ember van, sok katona. No, — mondja az emberem, — gyerünk le innen, mer nem jó ilyenekkel találkozni. Lementünk a töltésről és a bokrok között igyekeztünk hazafele. Mikor odaértünk, ahol a sok ember volt, láttuk, hogy azok egy nagy gödröt ásnak. Meglapultunk a bokorba és néztük őket. Egyszercsak kezdték a katonák az embereket lövögetni. Amikor odaértek egy sovány, barna fiatalemberhez, az könyörgött nekik, hogy ne bántsatok, én költő vagyok! De az a fasiszta csak rúgott rajta egyet, hogy dögölj meg kutya, — és beleeresztett egy sorozatot. Az a szegény belebukfencezett a gödörbe. így halt meg hát az a szegény Radnóti Miklós, akinek az emiékit mi mindig megtartjuk, mivelhogy éppen itt kellett szegénynek meghalni. (Molnár József né. 81 é., sz. 1894., Abda, 1975.) A most megismert mondák közül a Szt. Istvánról és Szt. Lászlóról szóló magán viseli a régi legendáriumok jellegzetességét, bár adatközlőim írott forrásról nem tudnak, és csak a szájhagyományra hivatkoznak. Salamonnal kapcsolatban pedig ez utóbbi monda a paraszti történelemszemléletre vonatkozó megállapításainkat igazolja: a személyek és időpontok összekeveredését. Salamon ugyan sokat táborozott a mosoni várban, s Győrött kötött békét Gézával, de nem a ménfői csatában esett el. Ezt Péter és Aba Sámuel vívták. Szt. László pedig Pannonhalmán hozta híres törvényeit. — Halászi és Dunaremete keletkezésének mondája a történelemszemlélet osztályjellegére utal a földesúrral szemben győzedelmeskedő halászaival, szegénylegényeivel. Adatközlői zsellér- és jobbágyszármazásúak. A remetei monda külön érdekessége a csallóközi Arany86