Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Timaffy L.: Történelmi mondák a Kisalföldön

lyuk volt. A halászok ladikkal segítették őket ide a vizek közé. Százan is voltak már, amikor a pandúrok neszét vették a dolognak és keresni kezdték őket. A halászokat kényszerítették, hogy ladikkal vigyék őket a dezentorok búvóhelyire. A halászok el is indultak velük, de csak eveztek ide-oda a nád között, a pandúrok meg nem ismerték ki magukat. Jól belekeveredtek a nádasba, ott meg a szúnyogok marták meg őket. Végre is megunták a sok csípést és kiparancsulták a ladikot a partra. El is siettek, ahogy csak tudtak és többet nem gyöttek keresni. A katonabújón meg ott voltak a honvédek, amíg csak haza nem mehettek. (Horváth József, sz. 1898., Ikrény, 1967.) Summás Marci Horváth Marci summáslegíny vót Gyulamajorba, nos mindenki csak Summás Marcinak hítta, mer ű vót a legderekabb a bandába. Híres táncos vót. Senki se tudta úgy megtáncútatni a söprüt, mint ű. De nemcsak a táncárul vót híres ez a Marci, jó dúgos vót, meg aztán az uraknak is meg merte mondani a magáét. Ami a szivin, az a száján, olyan legíny vót. Egyszer is aratóbál vót ippen. Ott mulattak a summások a szín alatt, vígan járták a táncot. Há odagyütt a tiszttartó. Megkírdette tűlük: — No, hogy mulatnak, emberek? — Köszönjük, jól — mondták rá többen is. De azér a Marci odamondta neki: — A búza, amit kiadtak, penészles vót ám ! — Már megin a szád jár, Marci! — mondta neki a tiszttartó. — Vigyázz, mer bajod lesz belülié egyszer! Erre aztán többen is kiabálni kezdtek, hogy de igaz, penészles vót, adjanak helette jót! — Marci még azt is odamondta: — Meg a hús is büdös vót, amit dílre adtak ! No, erre a tiszttartó szájonvágta a Marcit, ammeg vissza. A lett a vígé, hogy jól ellátták a tiszttartó baját. De gyüttek ám a csöndérek is, nos elvittík a Marcit. Nem is látták többet a majorba. De amíg vittík azt kiabálta a csöndérek között is: — Ne fíljetek emberek! Aratunk mink még a magunkén is! (Horváth Istvánné, sz. 1908., Zsejkepuszta, 1959.) Találkozás Leninnel Dubi József (sz. 1891.) tsz-nyugdíjas így mondta el találkozását Leninnel: — A fogolytáborbul kiadtak bennünket dúgozni gazdákhoz. Tizenhét telin gyütt az én gazdámnak egy értesítís, hogy menjen el az erdíszházho gyülekezísre. Szót hát a gazdám: — Jóska, fogd be a lovakot, mer el köll mennünk. Hát ahogy megyünk, egy ember gyütt velünk szembe sítalpakon. Az erdőbe, ahová mentünk, vót egy nagy ípület. Ott kifogtuk a lovakot és bementünk. Tél vót, ugye, és goromba hideg. Sok ember melegedett má az épületben. Egyszer begyütt a sítalpas ember is. Ott beszílgetett a többiekkel, nos egyszer csak megkírdezte, hogy van-e itt ausztricki? Mondtam néki, hogy én is az vagyok. Erre azt kérdezte tűlem: 85