Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Timaffy L.: Történelmi mondák a Kisalföldön

Honvédek az ikrényi csárdában Ikrény csak egy urasági major vót még akkor. Vót itt egy öreg csárda az erdőszélen, még betyárok is mulattak benne annakidejin. Egyszer huszárok gyüttek ide mulatni a kapitányukkal. Má vígan vótak. Harsogott a csárda a nótátul, amikor osztrákok gyüttek Győr felül. Szaladt egy-két ember oda a csárdáho, bekiabáltak a honvédeknek, hogy meneküljenek, mer hogy igen sok a vasas. De azok nem ijedtek ám meg egy cseppet se! Meghúzták a lovakon a hevedert, asztán visszaültek a csárdába. A kapitány új bort rendűt és becsukatta a kaput, Odaértek az osztrákok, dörömbűtek a kapun, de csak nem tudtak bemenni. Erre körülvették a csárdát, ott lapultak a kerítés mellett. A honvédek meg megitták szépen a borukat, aztán fölkaptak a lovukra és átugrattak a kerítésen. Az osztrákok még lélekzetet se kaptak hirtelenjibe, azok meg már vágtattak a Rába-parton Patona fele. Megpróbálták üldözni őket, de hiába volt, jól lemaradtak. Csak egy tisztféle tudott a nyomukba eredni, mer annak igen jó lova volt. De arra meg visszafordút a kapitány és egy csapásra levágta a fejit. így mondták el az öregek a csárdába, amikor még megvolt legénykoromba. (Horváth József, sz. 1898. Ikrény, 1967.) Hatvágás Nálunk Dunaszentpálon úgy mondják a rígiek, hogy huszárok vótak a faluba, amikor az a nagy harc vót. Héderváron meg a császáriak vótak bekvártélyozva. Két huszár elment járőrbe kikémlelni űket. Nem sokra mentek, mer a császáriak észrevették űket. Az egyik huszár még csak elnyargalt valahogyan, de a másikat elkapták. Bekisírtík a faluba, osztán vallatni kezdtík. Arrul is faggatták, hogy hogyan csinálják a huszárok a hatvágást? Mondta nékik a huszár, hogy ű azt ugyan elmondani nem tudja, de megmutatja szívesen, ha kíváncsiak rája. Adtak néki egy kardot, hogy csinyája. Erre mondta nékik, hogy azt gyalog nem lehet, csak lóhátrul. Adják oda néki a lovát, minnyá megmutatja. Hát a lovát is előhozták. Fölpattant a hátára és elkezdte a hatvágást. Csapkodott a kardjával hun erre, hun arra, táncútatta a lovát tisztességesen, mire a császáriak elhúzódtak mellülle. Mindig nagyobb lett a kör, ű meg csak vagdalkozott benne hármat erre, hármat arra, míg egyszercsak nekiugratott a szélinek. Lecsapta egy nímetnek a fejit, osztán irány hazafele! De még visszakiáltott nékik, hogy most má tudják meg, hogy ilyen a hatvágás! (Csütörtöki Mihály, sz. 1909., Dunaszentpál, 1973.) Katonabújó Ikrény határában, a Rába vizenyős árterében van egy kis remiszerdő. Katonabújónak hívják. A nevéről ezt mondta adatközlőnk: Azért hívják ezt a kis erdőt katonabúj ónak, mert a negyvennyolcas nagy háború végén sok katona bujkált benne. Amikor letették a fegyvert az oroszoknak, akkor a sok katona gyött hazafelé, mindenki a maga faluja felé. Az osztrákok meg fogdosták össze őket és besorozták a császár katonájának. Elvitték őket messzi országokba és tíz évbe is beletellett, mire hazakeveredtek. Ezért aztán mindenki igyekezett elbújni előlié. Itt a sok nádas, meg erdő között jó he84