Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Timaffy L.: Történelmi mondák a Kisalföldön
vótak, amikor má majdnem utolérte. De aztán a tiszti ló jobban vót abrakúva, jobban bírta a futást, mint a szegíny fáradt huszárló, osztán mindig jobban elfutott elülle. De azér majdnem Kimléig kergette. Mivel hogy nem segített neki senki, egymaga nem tudta megfogni, hát abbahagyta. Amaz meg Óvárig futott, egyenesen a papokhoz. Ott sült ki, hogy az a tisztféle nem is vót akárki. Maga Ferenc Jóska vót! Sokszor beszílgették itt az öregek, hogy de nagy kár vót, hogy nem vót akkor szerencséje annak a huszárnak. Mer ha elfogta vóna a Ferenc Jóskát, talán vége is lett vóna az egész harcnak, és nem veszett vóna oda a szabadság. (Simon József, sz. 1903., Börcs, 1965.) A kisbajcsi őrsereg Amikor Kossuth Lajos elmondta a nagy beszédit Óváron, minden faluban jelentkeztek a legények honvédnek. Nálunk, Kisbajcson olyan nagy volt a föllelkesülés, hogy majdnem minden épkézláb férfiember fölcsapott Kossuth katonájának. Ki a kaszáját vitte, ki a cséphadarót. Voltak vagy hatvanan. Amikor Győrbe értek, ott azt mondta nekik a parancsnok, hogy ez má egy derék falu, ahunnan ilyen sokan gyüttek, ezer megengedte nekik, hogy együtt maradjanak, így lett a kisbajcsi őrsereg, ahogy akkor híták őket. A legidősebb közülük az én szépöregapám volt, Oross Vendel, az lett a vezetőjük. Elindultak a többivel együtt Bécs ellen. Sokat mentek gyalog, igen el is fáradtak már, mire odaértek Bécs alá. Egyszercsak nagy kavarodás támadt, mindenfele lüvöldöztek és ágyúval is közibük lűttek a magyaroknak. Akkor azt mondta a többinek szépöregapám: — Tyű, a nemjóját, atyafiak, menjünk innen, mer itt még ma emberhalál lesz! — Erre visszafordultak és szerencsésen haza is értek Kisbajcsra. Itthon aztán kaptak már puskát is. Nos, amikor a nagy csata volt itt a falu alatt, akkor aztán kitettek magukér. A Baromillő dűlőben volt a nagy csata. Győr felől gyüttek a németek és már nagyon szorongatták a honvédeket. Akkor ippen a legjobbkor kitörtek a faluból a kisbajcsiak. Oldalbakapták a németeket. A honvédek is új erőre kaptak Nagybaj cs felől, és beszorították a németeket a Dunába. Igen sok német ottmaradt a csatában. A falubeliek hordták össze őket, hét kocsira való volt belőlük, és mindjárt el is temették őket ott kinn, a mezőn. Még édesapám is mondta, hogy sokáig megvoltak a sírok a mezőn, de aztán ellapultak a fakadóvíztül. (Oross István, sz. 1907., Kisbajcs, 1968.) A gyirmóti csata Gyirmóton is volt egy csata még negyvennyolcban. Lovas németek jöttek Győr felől, és bekerítették az egész falut. Az itt elszállásolt honvédeket akarták kézrekeríteni. A honvédek azonban neszét vették a dolognak még jó idejibe. A falubéliek elbújtatták őket a Kenderfődi dűlőbe. Innen ugrottak neki a németnek. Kevesen voltak, az igaz, meg aztán csak elültöltős öreg puskájuk volt, de a gyirmóti emberek kiegyenesített kaszával segítették őket. így egyesült erővel beszorították a németeket a Marcal meg a Rába közé az ingoványba. Itt a lovasok elültek és besüllyedtek a mocsárba. Nem menekült meg közülük egy se. Azóta Németlaposnak hívják ezt a részt. (Radies János, sz. 1892., Gyirmót, 1970.) 83
