Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Timaffy L.: Történelmi mondák a Kisalföldön

Hát amikor még kurucvilág volt Magyarországon, a kurucok itt szerettek tanyázni a szigetek között. Ide nem mert a labanc utánnuk gyünni. A nép meg velük érzett, hordta nekik az enni, innivalót, amijük csak volt. Egyszer Óvár felül gyütt egy nagy csapat. Vak Bottyán apánk volt a vezérük. Egy jó helet kerestek, ahun megpihenhetnek, mert igen el voltak csigázva. Nagy volt akkor a víz igen, csak a Nyáros sziget állt ki belőle szárazon, hát oda átúsztattak és letáboroztak. Vak Bottyán apánk sátrát a nagy szilfa alá verték föl. Az védte aztán esőtül, naptul, széltül. Mint egy nagy szín, úgy borult a lombja föléje. Igen megszeretett itt Vak Bottyán, itt is maradt a csapatával, amíg csak le nem esett a hó. Innen úsztattak át a dunaágakon és rácsaptak a labancokra, akik Óvár mellett Szolnokon, Szentjánoson lapultak. Sok zsákmányt szereztek és megvédték a mi Szigetközünket a labancoktól. Aztán vége lett a kuruc világnak, de a nép azóta is Vak Bottyán fájának hívja ezt a szép szilfát. (Cikolasziget, 1947.) Lóvár Magyaróvár mellett, Bezenye és Feketeerdő irányában széles galériaerdő-sáv húzódik a Lajta és a Mosoni-Duna árterében. Lóvári erdőnek hívják. Régen nagy kiterjedésű erdőség volt. Nevének eredetéről a következőket mondta Feketeerdőn Mikus József (sz. 1925.): Édesapámtól tudom, hogy miért hívják Lóvárnak ezt az egész dunamenti dűlőrészt. Ügy tudják itt Feketeerdőn az öregek, hogy a kurucok idejében Vak Bottyán itt tanyázott a Szigetközben. Magyaróvár a kurucokhoz húzott akkor, a mosoni németek meg a labancokhoz. Egyszer Bécs felől labanc csapatok szállták meg a várost. Még élelmet se akartak adni nekik az óváriak. Volt az óvári várnak egy szép ménese. Bosszúból ezt akarták elhajtani Bécs fele. De nem jutottak messzire. Este Vak Bottyán kurucaival itt Feketeerdőnél úsztatott át a Dunán és elejbük került. Szétkergették a labanc hajtókát, és a ménest beterelték a dunamenti erdőbe. Itt a Duna szegében földhányással vették körül a korlátot, amiben a lovakat tartották. Az erdőből kivágott fából valóságos várat építettek a szeg nyakához, ami mögé puskásokat állítottak. így őrizték a lovakat. Nem is tudták elvinni többet a labancok, csak a kurucok nyargalhattak rajtuk. Azóta hívják ezt az egész dűlőt Lóvárnak. (Feketeerdő, 1967.) Rákóczi és az ábdai halász Rákóczi Ferencet, mikor elfogták a németek, errefelé, Abdán keresztül vitték ki hozzájuk a fogságba. Akkor még itt, Abda előtt nem híd volt, mint ma, hanem csak réven lehetett a Rábcán átgyünni. Ezen hozták át Rákóczi Ferencet is. A kompra járt rá a szekér, amelyiken ült a fegyveres őrei között. Amíg gyüttek át a vizén, ott halászott egy öreg halász. Látta, hogy a fejedelmet viszik a fogságba. Ippen akkor fogott egy szép nagy halat. Amikor átértek, odafutott a hallal, megömelte a süvegit illendően és odaadta a halat a fejedelemnek. Annak tele lett a szeme könnyel, amikor elvette tőle. — Köszönöm, atyámfia! — csak ennyit tudott mondani. Aztán fogta a halat és visszadobta a Rábcába. Akkor azt mondta: — Ahogy én mostan visszaadom ennek a halnak a szabadságát, úgy adja vissza az én Istenem az enyémet is! — Aztán továbbvitték. De az Isten meghallgatta a kérésit, mert egyszercsak kiszabadult ő is, és elkezdte a harcot a szabadságért, (özv. Cseter Mihályné, sz. 1894., Abda, 1970.) 6 Arrabona 81