Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Timaffy L.: Történelmi mondák a Kisalföldön

TÖRTÉNELMI MONDÁK A KISALFÖLDRŐL Néprajzi gyűjtőmunkánk egyik igen érdekes és változatos területe a népmondák világa. Falusi öregeink ajkáról még igen sok történetet jegyezhetünk fel a község keletkezéséről, múltjáról, nevezetes történelmi eseményekről, híres emberekről úgy, ahogy az kiszínezve emlékezetükben megmaradt. Ezek a történelmi mondák egyformán értékesek úgy is, mint népünk történelemszemléletére utaló hagyományok, úgy is, mint prózai népköltészetünk emlékei. Népünk történelemszemléletével több tanulmány foglalkozott már néprajzi irodalmunkban.

1 Az ezekben kikristályosodott vonások jellemzőek a mi tájunk népének történelemszemléletére is. A parasztság mondákban fennmaradt történelmi tudása nem egyszerű okmánytár, hanem „a történelmen kívül élt, s a történelmet csupán elszenvedett tömegek sorsának osztályszempontból elfogult, de jó ízlésű válogatásra való emlékezete".

2 Ez az emlékezet messzire nyúlik viszsza, de nem adatszerű pontossággal. Korszakok, események, szereplők felcserélődhetnek benne, s a hősök idealizált jellemvonásai átöröklődnek egymásra. A történelmi idő összetömörül bennük. A tatár- és törökdúlás, vagy a kuruc és negyvennyolcas szabadságharcok eseményei egymásba mosódnak. Hősei vagy a nép fiai, vagy a nép szeretetében élő történelmi személyek, királyok, szabadsághősök. De nem találunk köztük Habsburg uralkodót, legfeljebb „Ferenc Jóskát", azt is anekdotikus alakban. A paraszti történelemszemlélet helyhez kötött, lokális. A nép számára mindennél többet jelent a szülőföld. Parasztságunknak „sokáig nem volt igazán hazája, csak szülőföldje, s valójában 1848-ban azonosulhatott először egész nemzetével".

3 Ezért kötődnek történelmi mondáink a faluhoz, a szülőföld tájának természeti adottságaihoz, történelmi emlékeihez, s nagyjaink is csak úgy maradnak meg az emlékezetben, ha valami esemény a szülőföld tájához kapcsolja őket. Népünk történelemszemlélete mindig társadalmi tudatából fakad, ezért osztály tagozódású. Más körülmények között élt a telkes jobbágy, a házas és hazátlan zsellér és másban éltek a cselédek, szolgák éppúgy, mint a gazdag, közép- és szegényparaszti rétegek. így más-más hagyományokat őriztek meg és történe1 Katona I., A magyar parasztság történelemszemléletéről. Honismeret 1975. 1—2., 117. Kosa L., A magyar nép történeti emlékezete. Tiszatáj 1973. 48—58. Luby M., Népünk történeti tudásáról. Társadalomtudomány 1938. 168—176. Ortutay Gy., Az iskolai nevelés szerepe parasztságunk kultúrájában. Eth. 1962. 497—511. Solymossy S., Monda. A Magyarság Néprajza III. 160—209. Szendrey Zs. Történeti népmondáink. Ethn. 1923—24., 1925., 1926., 1927. Takács L., Históriások, históriák. Bp. 1958. 2 Katona I., i. m. 118. 3 Katona I., i. m. 119. 75