Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)

tésre, ezzel a festőket az egész országban tönkre akarja tenni. Ez ellen tiltakoznak és az ügyben keletkezett, költségekért kártérítést kérnek. Bizalommal várják a HT kedvező határozatát.

31 A takácsok a vita alapkérdéseként vetik fel, hogy „ ... Ob uns hier Orths ansässige Weeber-Meistern die zu unserer Handt-Arbeith Nothwendige Baumwollene gespunst, alss welche wir zum gewürkten Beyrischen Röckhen, und Zühen sonsten genanten Parnahaj alleiniglich brauchen, der gestalten zu färben erlaubt seye wie anderen Professionisten,...". A VT a kérdést határozatával eldöntötte, a festők mégis annak megsemmisítését kérik, hivatkozással a három szab. kir. várostól kért és benyújtott igazolására Ezek igazát a takácsok nem is vonják kétségbe. Dehát ők sem festik fonalaikat eladásra, hanem csak saját szükségletre a parasztkabát és ágyhuzatok szövéséhez. Ilyent sem Lőcsén, sem Eperjesen, sem Késmárkon nem készítenek a takácsok, hanem csak egyedül Besztercebányán, amit kereskedők messze Erdélybe visznek eladásra. A három város takácsai tehát e tekintetben nem hasonlíthatók össze a besztercebányaiakkal. A takácsok szinte kizárólag az ún. parnahaj-féle munkával tartják fenn magukat, és csak másodsorban kapnak a helyi polgároktól megbízást vászonszövésre, mert a fehér vásznat a Szepességből, Árvából és a lengyel határ menti helyekről hozzák ide, az itteni festők megveszik és kereskednek vele. — Egyébként is a festők nem adnak el festett pamutfonalat, hanem a takácsoknak kell megvásárolni a fehér pamutot-fonalat. így hát nem kényszeríthetik őket, hogy a maguk vásárolta fonalat festésre nekik átadják. Ebből hátrány is származna, amit egyes takácsmesterek tapasztaltak is, mert a festőhöz vitt fonalra hosszú ideig kellett várni, sőt nem is helyesen festették meg, amiből mintadarabot is bemutattak a VT-nak. — Minden kézművesnek arra kell törekednie, hogy a maga termékét kiválóan állítsa elő. Miért kellene arra kényszeríteni, hogy amit maga helyesen elő tud állítani, azt mással végeztesse el, és így szükségtelenül pénzt adjon ki. Aki önmagát meg tudja borotválni, nem kell fizetnie a borotválkozásért, de nincs is jogában másokat borotválni, és ezzel a chirurgusoknak kárt okozni. A takácsok sem adtak el fonalat a festők kárára, mert azt ők is saját szükségletükre használták fel, mint ahogyan a többi kézműves is bizonyos anyagot maga fest és maga használ fel termékeihez, — Ami a Csupka Pált ért vádat illeti, miszerint nemcsak önmagának, hanem más mestertársának is festi a pamutfonalat: ezzel nem tesz semmi rosszat, mert a pamutfonal festve is csak anyag a mesterséghez és nem készítmény. De a szűcsöknél sem fest mindegyik prémet, csak egyesek, akik jártasak ebben. Sokkal jobban illenék, ha a festők a pamutfonalat maguk vennék és festenék meg, minthogy a takácsokat kényszerítsék a festetésre. — A takácsok csodálatosnak tartják a festők megélhetési panaszait, hiszen három mesterséget, foglalkozást is űznek: a festés az első; a második az öt éve elkezdett Druckerei, a harmadik pedig a takácsok legnagyobb kárára folytatott vászonkereskedés. Ez a más mesterségébe való beavatkozás. Tudott dolog, hogy a fehér vásznat a lengyelektől, cipszerektől és dravaroktól vásárolják. Azzal való fenyegetőzés, hogy ha a takácsok nem festetik velük a pamutfonalat, akkor a festőlegények abbahagyják a munkát, megengedhetetlen dolog fellázítani őket csak azért, hogy a festők felülkerekedhessenek. Kérik a VT pártfogását.

32 Egy másik beadványukból néhány fontos részletet ismerhetünk még meg a termékekkel kapcsolatban. A takácsok főtevékenysége a huzat (Linteamen31 Uo., i. h. 32 Uo., i. h. 61