Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)

nagyban, a vásárokon adott el. Egyébként is Kündignek már 1782. okt. 12-én, 1785. jan. 14-én, 1785. okt. 10-én és 1786 májusában megtiltották a kicsiben való vászonnyomást, elkobzás terhe mellett. így a mostani bizottság is csak a nagybani munkát engedélyezi Kündignének.

28 Hasonlóan tanulságos a besztercebányai festők és a takácsok közötti per anyaga is az 1774—76 közötti időből. A helybeli takácsok a szövéshez szükséges fonalakat maguk festették meg, ami ellen a festők tiltakoztak a tanácsnál. 1774. máj. 3-án mindkét felet meghallgatta a tanács és úgy döntött, hogy ha a festők nem emelnek kifogást az ellen, hogy a kalaposok kalapot, a posztósok posztót és gyapjút, a szűcsök bőröket, a kötélverők különböző készítményeiket, a gombkötők öveket, a kesztyűsök a bőrt saját szükségletükre megfessék a régi gyakorlat szerint, akkor a helyzet egyenlősége alapján a takácsoknak is meg kell engedni a fonalak és a pamut festését, de csak a saját mesterségük számára, s nem eladásra, mert az egyedül a festőket illeti meg. A tanács meg van győződve róla, hogy méltányos ítéletet hozott.

29 A festők szeptember elején fellebbezést nyújtottak be a HT-hoz, ill, az uralkodóhoz. Az ügy kivizsgálására a HT a VT-t kérte fel október közepén. A festők részletes indoklásukat 1775. febr. 24-én adták be. Emlékeztetik a tisztelt magisztrátust, hogy a festés pár évvel előbb jobb és kedvezőbb állapotban volt, mint most. Sem ők, sem utódaik azokat az időket sohasem érik már el. Ennek oka, hogy akkor csak 2—3 mester volt a városban, három vagy négy vármegyében sem lehetett egyetlen kontárt sem találni, a takácsok sem avatkoztak munkájukba. A festők jó polgárok voltak, rendesen fizették adójukat, másoknak tőkeelőlegeket tudtak adni, ezzel segítették embertársaikat. Dehát azok a jó idők már elmúltak. Számuk meglehetősen megszaporodott, a vidéken sok helyen kontárok működnek, mesterségüknek nagy kárt okoznak. Mindennapi kenyerüket nagyobbrészt sok bosszúsággal és fáradsággal, az évi vásárokon keresik meg, szinte életveszély között. Siránkoznak megélhetési nehézségeikről, az inas- és legénytartás költségeiről. Ha pedig olyan rendetlenség lesz, hogy a kevesebbet tanult és vándorolt takács festőműhelyt rendezhet be, akkor a festőknek tönkre kell mennie. Attól kell tartani, hogy egyik-másik helyen a festőlegények és takácsok között a festés miatt nagy civódás tör ki, vagy még esetleg gyilkosság is történhet. (Ugyanis a besztercebányai takácsok engedélyt kaptak a kékfestésre.) A festők mesterségének pedig nincsen jobb alapja, mint az indigós kékfestés, ami egyedül az ő kézi festési mesterségüket illeti meg. Hogy csak Besztercebányán van ilyen rendetlenség, azt a lőcsei, eperjesi és késmárki festőcéhek igazolásaiból is láthatni, ahol ugyanis tilos a takácsoknak fonalat festeni.

30 E viszonyok miatt a festőlegények kijelentették, hogy a hét hegyi városban a következő negyedév végéig hűségesen szolgálnak, sőt a peres ügy befejezéséig is, azzal a feltétellel, hogy a takácsoknak a kontármunkát teljesen abba kell hagyniuk. Ellenkező esetben a munkát leteszik és a festőket elhagyják. A festők nem képesek a munkákat magukban végezni, mellette ide-oda utazgatni a vásárokra, amikor nincs kire hagyni a házat. A takácsoknak nincs okuk a panaszra, a festők nem avatkoznak az ő munkájukba. Legyenek szorgalmasak és bocsássanak készpénzért rendelkezésükre annyi vásznat, amenynyit a festők a vásárokon eladhatnak, meglenne a szép jövedelmük. A két céh közti vitának Csupka Pál takács az oka, aki a takácsokat megtanította a fes28 Uo. 1801. VII. 7. 29 OL Acta Mechanica Ad Lad. C. Fasc. 19. No. 4. 5696 ikt sz. 30 Uo. 1775. II. 24. 6059. ikt. sz. alatt összefoglaló. 60