Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)
kalmával, mint pl. Kistler Jakab, aki 1739—45 között Csehország, Németország, Szilézia festőközpontjaiban dolgozott. 22 A céh továbbra is küzdött minden beavatkozás ellen, sőt 1780-ban új céhlevelet kívánt szerezni, amely mindazokat a jogokat biztosítaná, ami a bécsiek 1747-es privilégiumában olvasható. Különösen nagy súlyt helyeztek a remeklésre, a vászonnyomókkal való viszony rendezésére. Szóról szóra átvették a bécsiek fentebb idézett szabályait, bár az egész csak tervezet maradt, új szabályokat nem kaptak. 2;! Ez kitűnik egy 1783-as adásvételi üggyel kapcsolatban. Éppen azzal a Pohrenschlägl Ferenccel találkozunk, aki a festőkkel szemben felülkerekedett 1774 januárjában. Most Rezinetz Simon polgár, festőmester azzal a kéréssel fordult a VT-hoz, hogy engedélyt kapjon ipara (Gewerb) eladására. Az eladáshoz a tanács hozzájárulását adja, mert Rezinetz el van adósodva, a vevő „Druckereimeister", és a festést is már apjától tanulta. A nyomás és a festés összetartozik, PF és a festőmesterek szoktak együttesen nyomó- és festőlegényeket is tartani, tekintet nélkül arra, hogy a céhlevélben erről nincsen szó. A festőcéh PF-et 500 ft. lefizetése ellenében már be is fogadta, így a közöttük levő pereskedés véget ért. Jelenleg nincsen olyan festőlegény, aki az ipart terhekkel együtt átvehetné. A festőknek annyi munkájuk van, hogy a közönséget nem tudják rendesen ellátni. Ezért az eladást már közérdekből is engedélyezi a VT. 24 1785-ben a pozsonyi festők Kündig Henrik ellen emelnek panaszt, aki a kihallgatás alkalmával elmondta, hogy formakészítő és nyomó, a Himbergerféle üzem képviselője. A tanács megállapítja, hogy a festők céhlevelének 8. pontja értelmében, mivel nem tanulta a mesterséget, Kündiget nem illeti meg az indigóval való festés joga. A tanács a festést az áru elkobzása terhe mellett megtiltja. 25 Sőt, amikor ugyanez év októberében polgárjogért folyamodik mint nyomó, azzal utasítja el a tanács, hogy okmánnyal nem tudja bizonyítani, hogy kitanulta a mesterséget. Különben is a városi festők között vannak nyomók is, s ezeknek is kevés a munkájuk. 26 Október 12-én újabb panasz érkezik a festőktől Kündig ellen, aki előbb a Himberger-féle, most a Landerer Druckereiben dolgozik, ismét indigóval fest. Landerer Mihály elismerte, hogy az ő üzemében egyetlen darab vásznat indigóval megfestett Kündig. A korábbi tilalom alapján elrendelik az elkobzást. 27 A mester özvegye is bajba keveredett a szabályok áthágása miatt. 1801-ben a festők bepanaszolják özv. Kündig Henriknét, akit kontárnak neveznek (Druckerpfuscherin), mivel a Várhegyen a városi közönség és a Zuckermandler zsidók számára vásznat nyom és azt kicsiben eladja, és ezzel a festőknek kárt okoz. Ö csak a saját anyagára és csak nagyban nyomhat, azt nagyban a vásárokon adhatja el. A vizsgáló bizottság megállapítja, hogy néhai Kündig Henrik nem volt kitanult nyomó, hanem csak formakészítő, s így nem is lehetett joga és igénye arra, hogy vászonnyomást végezhessen, mivel ahol alkalmazásban volt, a Himberger-Wachtler, s legutóbb a Landerer-féle Druckerei megszűnt. Különben Landerer Pozsonyban sem zsidóknak, sem keresztényeknek kicsiben nem nyomott kendőt s hasonló árut, hanem mindent 22 Domonkos O., Fejezetek a nyugatmagyarországi kékfestés történetéből. Eth. 1961. 201—233. 23 Arr. 16, 126—128. 24 Bratislava, Mestky Archiv. Ce. 11. Färb. II. Attestati 1818—1819 iratai között. 1783. III. 23. tanácsülés jegyzőkönyvének kivonata. 25 Uo. 1785. I. 14. 26 Uo. 1785. X. 10. 27 Uo. 1785. X. 12. 59
