Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)

5. Továbbá festők privilégiumának 8. pontját sem lehet ellene, mint kontár ellen alkalmazni, ezt csak akkor lehetne, ha ő puszta festéssel foglalkoznék, de nem ebben az esetben, amikor lényegében nyom és csak esetlegesen fest. 6. Továbbá azzal, hogy a festők a nyomást csak esetlegesen és a privilégiumuk engedélyén túl végzik, azért, mert kiváltságos céhbeli nyomók nincsenek, tulajdonképpen más, nem céhbe szervezettek mintájára eljárónak tekinthetők, így tehát a kékfestést PF-nek annál kevésbé tilthatják meg, mert nekik maguknak sincs joguk a nyomásra, következőleg nem terjeszkedhetnek túl azon, ami nekik meg van engedve. Kéri a HT-t, hogy azzal a javaslattal terjessze fel őfelségéhez az ügyet, hogy Pohrenschlägl Ferenc az ő iparával a festők céhbeli kiváltságainak nem árt, s ezért a vászonnyomást a kékfestéssel együtt engedélyezze.

19 A dec. 20-án kelt előterjesztés és javaslat, a HT-tól a királyhoz, azonnal ismertté válhatott a festők előtt is, mert már dec. 22-én újabb beadvánnyal fordulnak a HT-hoz. Mednyánszky azzal a megjegyzéssel teszi félre az aktát, hogy az csak régi érveihez ragaszkodik. Dec. 29-én került az udvarhoz a HT véleménye az egész anyaggal. 1774. jan. 14-én PF a HT-hoz negyedéve benyújtott kérelmére hivatkozik, melynek döntését várja és sürgeti. Ugyanis a közeli napokban a VT adót rótt ki rá, ugyanakkor már öt hónapja meg van fosztva a kereseti lehetőségtől, sőt mesterségbeli eszközeinek elkobzásával fenyegetik. Röviden megismétli korábbi érveit a kékfestés gyakorlásának jogosságát illetően. Mednyánszky báró jan. 17-én döntést hoz, az ügy elintézett. A pozsonyi városi tanács pedig addig, amíg a királyi rendelet le nem érkezik, PF-re adó címén semmit se vessen ki, ha a mesterség folytatásától fel van függesztve. 1774. január 24-én született meg az uralkodó döntése a pozsonyi festők és PF közötti pereskedésben: a HT felterjesztése, miszerint PF-nek a felhozott érvek alapján a kékfestés mindenképpen megengedendő, megerősítést nyer. A HT tegye meg a pozsonyi VT-nál a szükséges lépéseket. A rendelet febr. 2-án készült el.

20 A hosszú vita tehát eldőlt, a festők minden erőlködése ellenére sem kaptak kiváltságot a kékfestés gyakorlására. A prágai és bécsi céhek jogaihoz hasonlót nem tudtak privilégiumuk kiegészítéseként elnyerni, tehát a céhen kívüli kékfestés gyakorlattá válhatott, ill. ez megerősítést nyert. Ami a kékfestés Magyarországra való behozatalát illeti, az bizonyos, hogy a pozsonyiak nagy költségen szerezték meg az eljárást külföldi legényektől, de nem zárja ki, hogy ez más városban ugyanebben az időben hasonlóan ne játszódhatott volna le. Hiszen a prágaiak 1773-as levele megemlíti, hogy a kékfestés gyakorlata (a céh keretein belül) egész Csehországban, Szászországban és Sziléziában is széles körben elterjedt. Magyarországon Sopronból van hiteles adat 1769-ből egy, a város iparágainak tevékenységi körét összesítő jegyzékből, miszerint a festők „ . .. Färber aller hand Lein und Wollner Zeich, drucken auf Porzellan Art, und sich eine Stande auch Seiden und Seidenzeich zufarben nach den mann es haben will".

21 Tehát már itt is általános a gyakorlat, bár nem valószínű, hogy a pozsonyi mesterektől szerezték ismereteiket, hanem vándorlásaik al19 Uo. 49. 1773. XII. 20. 20 Uo. 49. 1773. XII. 22.; 1774. I. 24.; 1774. II. 2.; 1774. I. 14. és 17. 21 GySmL:2. Limbus — Beschreibung Derer Bürgerlichen Handwerker in dieser Königlichen Freistadt Oedenburg de dato 26-ten Sept: 1769. 58