Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)

Az adózásból is kitűnik, hogy a VT nem tekintette kékfestőnek, mert csak 6 ft.-ot fizetett, előbbi években pedig semmit, míg a festők mesterségük után 20, 30, 35 ft.-ot fizetnek. Bizonyos tehát, hogy csak az olajnyomásra volt joga, hiszen különben ügyelt volna a tanács, hogy rá is a festőkhöz hasonló adót rójon ki. A festők tehát, mint akik annyi költséggel és fáradsággal tanulták a mesterségüket, vándoroltak és a rendeleteknek megfelelően gyakorolták mesterségüket, nagy költséggel elsőként vezették be a kékfestést az országba, kérik PF-et eltiltani minden olyan vászonnyomástól, amelyet színezni, festeni kell, amit „Farbdruck vei Blau Porcellan Druck"-nak neveznek. PF-nek csak vászonnyomásra legyen joga.

18 A HT-nál báró Mednyánszky János foglalkozott az üggyel, világosan összefoglalta mindkét fél érveit-ellenérveit, majd véleményezte az egészet: A festők azt hozzák fel PF ellen, hogy 1. a nyomás művészetét a törvényes módon nem tanulta; 2. a VT, amikor PF-et a polgárok közé felvette, csak olyan nyomásra gondolt, amelyet coloratio nélkül szoktak végezni; 3. Csehországban a kékfestés csak a festőknek van megengedve, senki másnak; 4. a festők teszik az adózók többségét, mert mesterségük és házuk után 100 és 150 ft.-ot adóznak; 5. a festők kiváltságlevelének 8. pontjában felszólítás van, hogy szabadulni kell a kontároktól. — Más szempontból PF mellett a következő érvek szólnak: 1. Pozsonyban nincsenek olyan vászonnyomók, akik céhkiváltsággal volnának ellátva, a festőknek pedig privilégiumuk csak olyan munkára szól, amelyet festéssel végeznek, de nem szól nyomásról. Nem érvelhetnek a festők PF ellen azzal a kifogással sem, hogy ennek a művészetnek ismeretét nem az idevágó módszer szerint tanulta meg. Ennek a nehézségnek a megszüntetése a kiváltságos céhbe szervezett Impressorok feladata lenne, ilyenek pedig Pozsonyban nincsenek. A közönséget pedig egyáltalán nem érdekli, hogy törvényes módon tanulta-e meg a mesterségét, vagy sem, — a fő dolog, hogy tökéletes munkát végezzen. Egyébként másféle, nem céhbe szervezett iparosokat is, akikhez hasonló iparosok ugyanabban a városban céhbe szervezve nincsenek, el kellene tiltani mesterségüktől, amihez hasonló esetet pedig a jelenben nem tapasztaltunk. 2. Állítás szerint PF a polgárok közé való felvételekor a polgárjog elnyerése céljából a magisztrátus előtt felmutatott valami kékfestőkészítményt, mint az ő kézi munkájának kiváló példányát, s úgy vétetett fel a polgárok sorába. Nem elég hivatkozni arra, hogy a magisztrátus gondolata olyan nyomásra irányult, amely kékfestés nélkül szokott történni, mert hisz valakinek belső gondolatát senki sem tudja megítélni. Elég maga a tény: a készítmények bemutatása és PF kezeseinek bizonyítványa, akik akkor a szenátusban jelen voltak, az ellenkezőt bizonyítja. Még kevésbé fogadható el a festőknek az az érvelése, hogy a fent említett PF azzal a bizonyos színezett kendőnek a teljes szenátus előtt való felmutatásával a magisztrátust kijátszotta volna. Ezt feltételezni sem lehet. 3. A bécsi Impressoroknak is meg van engedve az Impressura cum Coloratione. 4. Az a körülmény, hogy a festők 100, sőt 150 ft.-ot fizetnek évenként adóba, nem érinti a folyamodónak kérését. Ugyanis ezt az adót nem egyedül a mesterségük után, hanem polgári vagyonuk után is fizetik a nevezett festők. Különben is PF az ő ipara arányában szintén köteles adózni. 18 Uo. 49. 1773. XI. 29. 57