Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)

kell színezni, hanem csak a nyomás során kap színes mintákat, a kékfestéstől ő is el van tiltva. PF azon állítása, hogy a bécsi és a prágai gyakorlat szerint meg van engedve az ottani vászonnyomóknak a kékfestés is, úgy is van. De ott azok külön céhbe vannak szervezve és külön kiváltságokat élveznek. PF pedig semmiféle céhnek nem tagja, a festést nem tanulta ki, semmiféle kiváltsággal nem rendelkezik, még a helyi magisztrátus engedélyét sem tudja felmutatni. — A prágai gyakorlat is a festők mellett szól, mert az 1773-ban az ottani céhtől kapott igazolás és vélemény szerint a kékfestés a festők joga stb. Ismétlik a már korábban beadott igazolások szövegét. — Mintadarabokat mellékelnek, szemléltetik a „Simplex Impressio" formáját, amelyet ha kimosnak, minden alakzatát (figuras) elveszti. A kékfestéssel ellenben olyan minta keletkezik, ami a festéssel együtt tartós marad. Több mintadarab ennek a bizonysága. — Véleményük szerint az eddig elmondottak alapján meggyőzően bizonyították, hogy a kékfestés a festők joga. Mielőtt ők be nem vezették, ami 8 évvel ezelőtt történt (1765., D. O.), Magyarországon sehol sem gyakorolták, úgyhogy ezáltal nemcsak a pozsonyi közönségnek, hanem az egész országnak nagy hasznot és előnyt szereztek. Ugyanis korábban, ha ilyenfajta árut akart valaki venni, akkor külföldi tartományokból kellett azt megszerezni. A festők érdeme, hogy az eljárás bevezetésével kevesbedett az ilyen áruk behozatala, és a pénz az országban maradt. Ezért történt, hogy amikor Kempelen udvari tanácsos Pozsonyban „Fabrica Impressionis Telae"-t alapított 1767-ben, és a királyi engedélyt a festők kizárásával akarta megszerezni, a király mégis úgy határozott a magisztrátus beadványára, hogy a festők a beküldött mintadarabok alapján megmaradhattak a kékfestés gyakorlásában. Most is készek újabb mintadarabokat benyújtani, amelyből kitűnik, hogy ha nem is múlják felül a bécsiek készítményeit, de felérnek velük. — Előterjesztik a tanúvallomások tartalmát, miszerint PF polgárfelvétele alkalmával a kezében egy összehajtott kendőt (Strophium) tartott, és amikor kérdezték, hogy milyen alapon kéri a felvételét, meghajolt és azt mondta, hogy az Impressura Telae (Leinwanddruckeri) gyakorlására. Ezt azért tette, hogy később mondhassa, hogy kendő felmutatásával a kékfestésre is felvétetett. A tanúk vallomása szerint PF a colorá-t sohasem tanulta, annál kevésbé a Colorata Impressio Telae-t. Ezt a polgárjog elnyerés^ előtt nem is gyakorolta, hanem csak az apjánál dolgozott az olajnyomásban. Ezért a felvételkor nem is mondhatta, hogy a kékfestésre kéri a felvételét. A tanúvallomások pontosabb szövege a következő: Az egyik tanú Putz Mátyás nyomólegény, 49 éves, eskü alatt vallotta, hogy hosszú ideig dolgozott a sassini kartonruhagyárban, ott dolgozott Pohrenschlägl Sámuel is, mint napszámos. Jól ismerte, azt is tudja, hogy onnét Pozsonyba jött, a Jud-mantel-on (Várhegy körüli települése a városnak). Klues Ferenctől megtanulta az olajnyomást, és ezzel tartotta fenn magát. Ismeri fiát, PF-et már gyermekkorától. A festést nem rendes módon tanulta, apjától sajátította el az olajnyomást. A tanú maga oktatta kicsiben a kékfestésre. Miután polgár lett, Groissbert festőlegény rendezte be neki a műhelyt. Nem tud róla, hogy a polgárfelvételkor a kékfestésről szó lett volna. A másik tanú, Christian Groissbert, 56 éves festőlegény elmondta, hogy húsz év óta ismerte Pohrenschlägl Sámuelt. Előző tanúzással azonos a vallomása. Vallja, hogy PF-et jól ismeri, s miután a polgárjogot elnyerte, tanította őt a kékfestésben, a festőműhelyt ő rendezte be neki, mert azt ígérte, hogy állandó munkára magánál tartja. A tanú festőnek a fia, a festésben teljesen jártas. A polgárjog elnyerése körüli dolgokról nincs tudomása. (1773. nov. 16.) 56