Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
T. Szőnyi E.: A győri „Homogödri” római kori temető (I.)
A 74. hamvasztásos sír márványozott festésű, palack formájú korsója már kissé ritkábban fordul elő, eltérő peremképzéssel megjelent a Kálvária-temető hamvasztásos sírjainak szórványanyagában is. 36 Dél-Pannoniában B. Vikic-Belancic ismerteti a formát. 37 Az 1. sz. csontvázas sír fémes, vörös festésű korsójának mása a Kálvária utcai temető 9. sz. hamvasztásos sírjából került elő. A méretekben is csak apró eltérések mutatkoznak. 38 ívelt nyakú, kiöntős korsóink között szintén előfordul a fémes, vörös festés, datálásuk eléggé tág határok között lehetséges. 39 Fej alakú edények. A 68. hamvasztásos, ill. a 26. csontvázas sírból származnak ezek a különleges darabok. Technikájában, kivitelezésében, minőségében a két edény teljesen eltér egymástól. A 68. sírból származó, tulajdonképpen egy gömbhasú, korongolt, egyfülű korsó, amelyre az arc jellemző vonalait és a nyakat — ez utóbbit külön korongolták — még nyers állapotban illesztették fel. Az egész edényt matt, vörös festés fedi. Ennek a festésnek az alapján tudjuk Traianus—Hadrianus korára datálni az egyébként jellegtelen, sematikus arcvonásokat mutató korsót. Azt sem tudjuk meghatározni, hogy férfit vagy nőt ábrázol-e, erre esetleg a hiányzó fejdísz adhatott volna támpontot. Másik fej alakú edényünk szintén egyfülű korsó. Ez a darab nem a korongolt fazekasáruk, hanem inkább a terrakotta szobrok körébe utalható. Arra, hogy nem korongon készült, nemcsak a szabálytalan talp- és szájforma, hanem a belsejében tapintható éles bordák is utalnak. Ezekből nyilvánvaló, hogy két fél formából préselték, mégpedig oly módon, hogy az egyik darabból az arcot, a másikból a fej hátsó részét képezték. A „varratokat" kívül gondosan eldolgozták, de a szűk szájú edény belsejében nem tudták ezeket eltüntetni. Hasonló jellegű fejedényeket készítettek — sokkal gyengébb kivitelben — préselt technikával az aquincumi gázgyári fazekastelepen 40 , valamint a brigetiói kurucdombi fazekasműhelyben is 41 . Méry E. az edényt — valószínűleg a szomorú vagy inkább komoly arckifejezés alapján — Niobé-fej korsóként tartja számon felsorolásában 42 . A hajviselet alapján gondolhatnánk esetleg Isis-ábrázolásra is, azonban az istennő császárkori ábrázolásain a korona jellegzetes attribútumként mindig szerepel. Két sírkövön viszont világosan felismerhető ez a fajta (homlok fölött összefogott, majd két ágra szétváló) frizura. Mindkét darab Dunaújvárosból származik 43 , az egyik Medeát, a másik Ariadnét mutatja. Két példa alapján elhamarkodott lenne végleges következtetéseket levonnunk, annyit azonban megállapíthatunk, hogy ez a fajta hajviselet nem kötődik egyetlen személyhez (istennőhöz vagy egyéb 36 T. Szőnyi E., Arr. 15 (1973) XVI. t. 1. 37 B. Vikié—Belancic, Keramika i njen udio u trgovinskom prometu juzne Pannonije u rimsko carsko dóba, Arh. Vest. XIX (1969) 511. 2. t. 7. 38 T. Szőnyi E., Arr. 15 (1973) VII. t. 4. A temető hamvasztásos sírjai az I. század legvégétől Marcus Aureliusig datálhatok. 39 Irodalom: T. Szőnyi E., Arr. 15 (1973) 39. o. 76. j. 40 Kuzsinszky B., A gázgyári római fazekastelep Aquincumban, Bp. R. XI (1932) 330— 331. á. 41 B. Bonis Ê., A brigetiói katonaváros fazekastelepei. FA XXVI ((1957) 88. 42 Főgimn. Ért. 1879/80. 38. 43 Erdélyi G., A római kőszobrászat és kőfaragás Magyarországon, Budapest 1974. 195. és 201. kép. 29
