Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
T. Szőnyi E.: A győri „Homogödri” római kori temető (I.)
hamvasztásos sírból származó kis, kétfülű korsócska 27 . Nemcsak díszítése, de formája is szokatlan, pontos analógiáját nem találtuk. Kétségtelenül a mázas edények korai csoportjához tartozik, amint ezt kívül zöld, gyöngyházfényű, belül sárgás máza és szürkésfehér törésfelülete elárulja. A kora római időkben úgy tűnik, hogy szinte mindenfajta luxusedényt készítenek mázas kivitelben is. Az észak-itáliai barbotinos csészék sárga és zöld mázas pikkely- és növényi díszes változatai 28 , ha nem is túl nagy számban, ismertek. Sigillata díszű sárga és zöld mázas edények St.-Rémy-en-Rollat műhelyéből származnak 29 rápréselt relief dísszel. Az aquincumi Pacatus-műhely mintái megjelennek aquincumi zöld mázas edényeken. 30 A Rajna-vidéken kedvelt ún. ,, Jagdbecher"-ek zöld mázas változata Kölnből ismert 31 , végül pedig Ettlinger Augstból ismertet raetiai jellegű, agyagszáldíszítéses töredékeket 32 . Az edénykészítés technikája tehát nem jöhet számításba közelebbi meghatározásnál, ugyanígy a máz színe sem (ugyanazon az edényen a mi példánk esetében is együttesen alkalmazták a zöld és sárga mázat). Az edényformák elemzése is problematikus, ezek a mázas darabok a megszokott formáktól eltérnek: kehelyszerű barbotinos csészék, magas talpas, kétfülű, keleties tálak, kígyófüles „Jagdbecher", fedeles, mázas tálak Pacatus műhelyéből, mind megannyi különleges forma. A mi kétfülű korsónk alakja szintén szokatlan a raetiai áruk sorában. Egyetlen kiindulópontunk a korhatározásra az edény díszítése lehet. Ha elfogadjuk Drexel eddig meg nem cáfolt datálását 33 , úgy a raetiai áruk gyártási idejének kezdetét i. sz. 100 körűire kell helyeznünk. Nem gondolnánk, hogy mázas példányunk ezeknél korábbi lenne, gyártási idejét ezért a II. század elejére feltételezzük. Egyfülű korsók. A temető sírhoz köthető egyfülű korsói nem mutatnak különleges formákat. Tipológiailag és kronológiailag a hamvasztásos és csontvázas sírokból származók nem válnak élesen külön. Anyaga miatt — szürke, homokkal soványított agyagból készült — különleges a 3. sz. csontvázas sír korsója, formája is ritka. Barna változatát Plesnicar Emonából ismerteti. 34 Vörös és sárgás színű, gömbtestű és nyúlánkabb formájú példányok szinte minden kora római pannóniai lelőhelyről ismertek, készítési idejük az I— II. század. Általában a nyúlánkabb formát szokás későbbinek (II. századinak) tekinteni. 35 27 Az edényt rossz kiegészítés, ill. ragasztás következtében egyfülűnek rekonstruálták, a tüzetesebb vizsgálat folyamán biztossá vált, hogy kétfülű volt. Az egyik fülnek a felső, a másiknak az alsó csonkja maradt meg, ebből megkíséreltük a füleket is rekonstruálni. B. Bónis É., a korsót még korábbi állapotában ismerteti [B. Bonis É., FA XII (1960) 101.] és a raetiai edények korai csoportjához sorolva az I. századra datálja. 28 Bónis Ê., Edényművesség, XIX. t. 36—39. és XX. t. 3., továbbá Barkóczi L.—B. Bónis Ê., Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony (Vetus Salina), AAH IV (1954) 18. á. 1—4. 29 Déchelette, Les Vases céramiques ornés de la Gaule romaine. Paris 1904. I. 41. sköv. 30 Nagy L., Zöld zománcos római dísztál Budáról. Bp. R. XIV (1945) 289. 31 J. Klein, Verzierte Tongefässe aus dem Rheinland, Bonner Jahrb. 84 (1887) 117. IV. t. 32 E. Ettlinger, Die Keramik der Augster Thermen, Monographien zur Ur und Frühgeschichte der Schweiz VI. Basel 1949. 22. t. 10., 23. t. 7. 33 F. Drexel i. m., i. h. 34 L. Plesnicar —Gec, Severno Emonsko Grobisce, Ljubljana 1972. 364. sír, XCV. t. 35 T. Szőnyi E., Arr. 15 (1973) 38. 28
