Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Környei A.: Zsitvay Lajos frontnaplója
használna. Este 11 óráig bolyongtunk miikor Bol. Berezolupy 3 ' 1 egy majorhoz érkeztünk, hol vacsora után összeírtam az elveszett legénységet. 24 ember hiányzik és egy pár ló is. A beérkezés után egy tiszti járőr ment ki, mert nem tudja egy tiszt sem, hogy tulajdonképpen hol is vagyunk, és nem e a muszkákhoz futottunk. Az eső kezd esni. A tisztek bementek a majorba aludni, én pedig a kocsiba feküdtem be, a felszedett gyal. meg őrséget áll. Júni. 10. Reggel 3 órakor V2 4 órakor indultunk el innen. Persze hogy hova, azt nem tudja senki, a szándék az, hogy az ezredet megkeressük. Össze-vissza futkosunk mindenfelé. Dorozino faluban 35 álltunk egy darabig, hova visszaérkezett a tiszti járőr is. Indulás. Egyik faluból ki, a másikba be, és megint csak ott voltunk, ahonnan elindultunk. Tényleg gömbölyű a föld, mertha nem az volna, nem lehetne oda vissza érni, ahonnan kiindul az ember. Fejvesztett munka ez az egész. Velünk jönnek a 13-as honvédek megmaradt emberei is. Az úton sebesültekkel találkoztunk, kiket a portyázó kozákok szurkáltak meg. Mi is várjuk, hogy egyszer csak körül vesznek bennünket. Végre du. 1 órakor Woronczyn 30 faluban találtunk egy hadosztály parancsnokságot és itt megállapodtunk egy urasági majorban. Hát ilyen csúfos vereség sem érte még a 37 ik honvédhadosztályt, mint ezekben a napokban. Itt van egy szép nagy tó, amiben mindjárt meg is fürödtem és tisztát vettem fel. Schröder főhadnagy ma mindenkit csak fiamnak szólít, nem tudom mi ütött hozzá, hogy nem gorombáskodik. Este nagy öröm ért bennünket, visszajöttek az összes elveszett emberek, köztük Józsy hadnagy úr is, ki elhozta a lőszerkocsit is. Azután bementem az egyházfihoz, kinél tejet és vajaskenyeret vacsoráztam. Az első üteget a kozákok tegnap elfogták de mikor már hajtották őket, a szalmában elbújt gyalogosok lőtték a kozákokat és így megmenekültek, de az ágyúkat nem lehet használni, mert eldobálták a závárzat csavarjait. Ezért tehát elmentek Krakóba, hol újra szerelnek föl. Késő este volt már, mikor lefeküdtem aludni. Június 11., pünkösd vasárnap Reggel 4 órakor keltünk fel és reggeli után 5 órakor indultunk el. Nemsokára elértük a dandárunkat, de indultunk megint tovább az ezredhez. Egy szélmalom mellett meg is találtuk őket. Itt parancsot kaptam, hogy Babic 37 falun menjek a tiszti podgyász kocsival és csatlakozzak a többi üteg trénjéhez, a mi trénünk még nincsen itt. Addig főztek a fiúk kacsát. Micsoda fenséges leves van belőle. Délután 6 órakor érkezett meg Sztruhár tűzmester a trénnel. Itt kaptunk konzervet tőlük, mivel ebéd nem volt. Sok német lovasság portyázik minden felé. 7 órakor az ütegek is erre vonulnak vissza. Tüzelő-állást foglaltunk Kol. Apollónia 38 falu délnyugati oldalán. Sok huszár jön ló nélkül. Azt mondják, hogy nagy harc volt a kozákokkal. 39 34 Kol. Julianowtól É 12 km. A térképen: 12. 35 Dorosino, Berezolupytól ÉNy 6 km. A térképen: 13. 36 Dorosinótól DNy 11 km. A térképen: 14. 37 Woronczyntól É 6 km. A térképen: 15. 38 Kol. Apolonia, tanya Babic mellett, D 2 km. A térképen : 16. 39 További menekülés a térképen 17—24. számmal jelzett helységeken keresztül, öszszesen 77 km. Leírja, hogy egyes frontszakaszokon németek váltják fel őket, ütegüket a 9. német lovas hadosztályhoz, majd Szurmay hadseregéhez osztják be. 285
