Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Lengyel Á.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VII.9
kormányt, hogy: elég volt! Rendet kell teremteni, mert eljön majd az idő, amikor a munkásság lesz kénytelen rendet csinálni. A gyülekezési jog terén a kongresszus szégyenletesnek tartja a rendőri asszisztenciát. Fájdalmas, hogy a választójog kormánya sem engedi meg a gyülekezést. Mint az országnak áldozatot hozott polgárai, követeljük a gyülekezési szabadságot. — Ne felejtsék el az urak odafönt, hogy amit az orosz munkásság megcsinált, azt a magyar munkásság is megcsinálhatja!" 37 Kemény és vészjósló szavak voltak ezek és szinte meglepő, hogy az ügyeletes rendőrtiszt nem szakította félbe a gyűlést, illetve nem utasította rendre a pártközpont szónokát. — Ezekben a hetekben és a további hónapokban már megindult a forradalmi erjedés folyamata, fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek a szovjet kormány és a központi hatalmak között, a keleti frontszakaszokon pedig az egymással korábban farkasszemet néző ellenséges alakulatok, oroszok és magyarok egyaránt a határozott barátkozás, az úgynevezett „fraternizálás" jeleivel adták egymásnak tudomására, hogy merő esztelenség a háború további folytatása, az öldöklés és pusztítás. — A német és osztrák hadvezetőség ugyancsak szemet hunyt ezekkel az akciókkal kapcsolatban, de azzal a mellékgondolattal, hogy így talán sikerül az orosz oldalon bomlasztó hatást elérni, az orosz katonák harci kedvét lefékezni. — A számítások azonban korántsem váltak be, mert ezek a harctéri barátkozások a hátországi területekre is hatást gyakoroltak, és akarva-akaratlan is együtt jártak a szocialista eszmék terjedésével. E megállapítások alátámasztására elég fényt vetnek azok az egykorú hiteles dokumentumok, amelyek többek között Győr megye és város levéltáraiban maradtak meg az utókor számára. 1918. január 2-án pl. a főispán az alábbi bizalmas sorokat intézte a polgármesterhez és a főszolgabírókhoz: „Bizalmas úton arról értesültem, hogy az orosz hadifoglyok között a szocialista eszmék terjesztésére csoportok alakultak, amelyek céljuk elérésére a vonatkozó bel- és külföldi agitációs irodalom termékeit igyekeznek megszerezni. Nincs kizárva, hogy az orosz hadifoglyok csak azért fáradoznak, hogy adott esetben a lakosság között egy olyan propagandát folytassanak, mely az oroszországi eseményekhez hasonló politikai helyzet megteremtését tűzte ki céljául. — Felkérem ezért, intézkedjék, hogy az orosz hadifoglyoknak a lakossággal való érintkezése feltűnés nélkül figyeltessék. Amennyiben ez irányban valamely feltűnő jelenséget észlelne, úgy arról tegyen hozzám jelentést." 38 Ugyanebben az időszakban bizalmas utasítások, körrendeletek jelentek meg azokkal a jelenségekkel kapcsolatban is, amelyek arról tájékoztatták az illetékes hatóságokat és rendészeti szerveket, hogy hadseregellenes röpiratok járnak kézről kézre az itthoni alakulatok között, valamint államellenes érzelmű elemek öncsonkításokra csábítják a menetszázadokba beosztott katonákat, sőt erre a célra „szöveti elhalást okozó maró savakat" adnak a harctérre indulók kezébe. — Legyenek tehát a legéberebb figyelemmel. 39 Budapesten már javában folyt az általános — öt napig tartó — politikai sztrájk, amikor ugyancsak a főispán szigorúan bizalmas felhívásában az alábbiakat adta a járási főszolgabírók tudomására: „Az oroszországi újságok híradása szerint Oroszországban levő hadifoglyaink körében kiterjedt propaganda folyik a forradalmi eszmék érdekében. Hadifoglyaink Oroszországban állítólag nyilvános összejöveteleket, gyűléseket tartanak, Szentpéterváron állítólag Schtiel .37 ÖySmL:l. Polgármesteri iratok. XII. 3038/1917. 38 Uo., Tószigetcsilizközi járás főszolgabírójának iratai. 3/1918. biz. 39 Uo., 2/1918. biz. és 9/1918. biz. 253
