Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Lengyel Á.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VII.9

ma még senki sem láthatja annak végét. — Akkor a szocialistákon kívül még senki se tudta azt, amit ma már mindenki, hogy a háború az országok és népek rettenetes vágóhídja. Azonban bennünket, szocialistákat akkor teljesen elnémítottak, a sajtószabadság megnyirbálásával; a cenzúrával, a gyülekezési jog eltiltásával stb. bennünket szóhoz jutni nem engedtek, s így a nagytőkésekkel, kapitalistákkal szemben nem tudtuk tiltakozó szavunkat a háború ellen felemelni. Azóta azonban nagyot fordult a világ. Oroszországban a forradalom elsöpörte a cári despotizmust, s e forradalom egész Európában, így nálunk, Magyarországon is éreztette hatását,... amikor kinyilatkoztatták, hogy vagy jogot adnak a dolgozó munkásságnak, vagy pedig leteszik a szerszámot; vagy jogot kapnak, vagy nincsen munka. — Az ipari munkásság egyelőre nyugodtan, lábhoz tett fegyverrel várja az Esterházy-kormánytól az általános választójognak megvalósítását, de ha ez nem következnék be rövidesen, s a politikai vihar az új kormányt elsöpörné, nyugodtan várjuk a fejleményeket, mivel tudjuk, hogy változás esetében a mainál radikálisabb és forradalmibb kormány követkézhetik csak."'

28 Kunfi nem sokat tévedett, mert augusztus 18-án az Esterházy-kormány vérszegény és eredménytelen politikai vonalvezetése és a munkásosztály nyomása következtében lemondott. Ekkor kellett volna az MSZDP vezetőinek sarkukra állniuk, de ehelyett várakozási álláspontra helyezkedtek, s engedték, hogy Wekerle kormányalakítása nyomán Magyarországon is újból a militarizmus, a társadalmi reakció éllovasai kerüljenek a bel- és külpolitikai élet homlokterébe. Következetesen tovább kellett volna folytatniuk az országosan megindított demokratikus offenzívát, hogy Győrhöz és más vidéki városokhoz hasonlóan, mindenütt egymást érjék a tarthatatlan állapotokkal kapcsolatos tiltakozások, demonstratív jellegű megnyilatkozások. Győrött pl. augusztus 27-én Szabadhegyen, a Kopp Sándor-féle vendéglőben nyilvános pártértekezletet tartottak, amelyen a hadisegélyek felemelését, a közélelmezés megjavítását és pártszervezeti kérdéseket vitattak meg.

29 A legnagyobb megmozdulásként azonban a szeptember 21-én kitört ágyúgyári sztrájkot lehet és kell elkönyvelni, amelynek keretében 4000 munkás tette le a szerszámot és vonult ki az üzem területéről. Az egykorú rendőrhatósági jelentés szerint: A munkások négyes sorokban, minden rendbontás nélkül hagyták el a gyárat, s mivel a vas- és fémmunkások Kossuth utcai helyisége kevés lett volna ennyi ember befogadására, a tömeg kivonult az Űjváros végén levő Komlókertbe. Itt Szaton Rezső, az ágyúgyári esztergályosok bizalmija közölte a megjelentekkel mindazokat a körülményeket és okokat, amelyek a munka abbahagyását szükségessé tették. A helyzet ugyanis az volt, hogy a rosszul fizetett munkások az akkordbérek újbóli megállapítását, az állandó dráguláshoz mért felemelését követelték a szakszervezeti panaszbizottságtól. Ez a szerv azonban kiszállása alkalmával nem orvosolta a sérelmeket, arra hivatkozva, hogy a bérkövetelési ügyek nem tartoznak a hatáskörébe, azokat közvetlenül az igazgatósággal kell letárgyalni.-"'

0 Az elintézésnek ez a módja váltotta ki elsősorban a felháborodást, bár a sztrájkba lépésnek ennél még sokkal súlyosabb indokai is voltak. — Az ágyúgyári dolgozók túlnyomó többsége 3 éven keresztül a frontokon küzdött, s amikor a győri hadiüzembe vezényelték őket, lerongyolódott családjaiktól még a 28 Uo., 170/1917. biz. 29 Uo., Rendőrkapitánysági iratok. Szám nélk. (Röplap) 1917. 30 Uo., Főispáni iratok. 2418/1917. 250