Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Lengyel Á.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VII.9

hadisegélyeket is megvonták. Az alacsony bérekből alig tudtak valamit távol lakó hozzátartozóiknak küldeni, emellett ruha-, élelem- és tüzelőanyag-kiutalást sem remélhettek, mivel ők már nem számítottak katonáknak, csupán hátországi dolgozóknak. Az elégedetlenség tehát semmiképpen sem volt alaptalan. A másnap reggelre összehívott bizalmiértekezleten a megjelent szociáldemokrata párti vezetők állásfoglalása alapján mégis olyan döntések születtek, amelyek a munka újból való felvételére hívták fel a sztrájkolókat. Bevezetőben Wajdits Béla, a helyi szervezet titkára figyelmeztette a munkásokat, hogy nem helyesli eljárásukat, mert szembehelyezkedtek a gyár katonai parancsnokságával, és a szervező bizottság határozata nélkül hagyták el munkapadjaikat. — Majd Malasits Gyula, a budapesti vas- és fémmunkások szakegyletének elnöke bírálta a történteket, kifejtve egyúttal azt is, hogy ezek a lépések a pártfegyelem megsértését jelentik. Ha a munkások azt akarják, hogy sorsuk javuljon és követeléseik érdekében tárgyalásokra kerüljön sor az illetékes kormányhatóságokkal, akkor annak első feltétele az, hogy a munkát haladéktalanul kezdjék meg. A bizalmitestület ezután szavazásra tette fel a kérdést, mire az összegyűlt tömeg a panaszok beígért orvoslásának reményében engedett a rábeszéléseknek. Még aznap jelentést tehetett a főkapitány a helyzet miatt aggódó főispánhoz, hogy a katonai karhatalom bevetésére nem volt szükség, mivel az ágyúgyári munkások délután ismét munkába álltak.

31 — A pártvezetők tehát ebben az esetben is az indulatfékezők, a megalkuvók szerepét játszották, hogy elejét vegyék az olyan erélyes fellépéseknek, amelyek a még mindig dúló esztelen háború honi érdekeit vagy a belső társadalmi rendet veszélyeztethetik. Szerencsére azonban éppen ebben az időszakban bontogatta zászlaját az a létszámra ugyan még kis csoport, amely Sugár Tivadar, Mosolygó Antal, Duczinska Ilona vezetésével és Szabó Ervin támogatásával — a munkásosztály szánalmas helyzetére és elkeseredésére alapozva — toborozta tagjait a háborúellenes galileista diákok és az antimilitarista munkások soraiból. Ez a csoport abban a meggyőződésben folytatta agitációs munkáját, hogy „a háború közel hozta a szocialista forradalom lehetőségét, s hozzá a tömegek háborúellenes harcra való mozgósításán át közvetlen út vezet".

32 A csoportnak a tevékenységét a legnehezebb körülmények között kellett kifejtenie, de így is el tudott érni bizonyos részeredményeket szervezési és röplapterjesztési munkája révén. Nem véletlen, hogy Győr megye alispánja ezekben a hetekben adta ki bizalmas körlevelét a főszolgabíróknak, hogy jelentsenek minden gyanús körülményt, amely esetleges szabotázscselekmény elkövetésével kapcsolatos,'

13 október 5-én pedig a városi rendőrkapitányság megtagadta a két nap múlva tervezett helyi pártértekezlet megtartását. A határozat kimondta: „Ha a pártértekezlet megtartása tilalmam ellenére megkíséreltetnék, azt esetleg karhatalommal is szét fogom oszlatni és úgy az egybehívok, valamint a résztvevők ellen folyamatba teszem a megtorlási eljárást."

34 Az említett csoport októberben kiadott háborúellenes röpirata is illegálisan jutott az országnak erre a vidékére, amelyben többek között az alábbiak voltak olvashatók: ,,Az uralkodó osztályokat képviselő kormányok és külügyminiszte31 Uo., Rendőrkapitánysági iratok. 10515/1917. ki. 32 Mucsi F., A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tevékenysége 1890 és 1918 között. Budapest, 1972. 62. 33 GySmL:l. Tószigetcsilizközi járás főszolgabírójának iratai. 50/1917. biz. 34 Uo., Polgármesteri iratok. XII. 17691917. 251