Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Lengyel Á.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VII.9

olvashatunk a preventív intézkedésekkel kapcsolatban, amennyiben a polgár mester még az események előestéjén sietve a következőket közölte a helyi katonai állomásparancsnoksággal: „A rendőrkapitányság jelentése szerint a Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a Magyar Ágyúgyár Rt. munkásai ma este a város utcáin, valószínűleg a tegnapi budapesti példa hatása alatt, bejelentés nélkül, tüntető felvonulást szándékoznak tartani. — A város közönségét meglepetésektől megóvandó és a fővárosi sajnálatos események megismétlődését megelőzendő, tisztelettel megkeresem, szíveskedjék ma esti 6 órától további értesítésig a Teleky utcai nagy laktanyában két század gyalogságnak és a nélkülözhető lovasságnak a készenlétbe helyezése iránt intézkedni, mely karhatalmi segédletként... a csekély számú rendőrséget lenne hivatva támogatni. Hasonlóképpen megkeresem, hogy a katonai rendőrséget is megfelelően utasítani méltóztassék."

26 Biztonsági előkészületekben tehát nem volt hiány, de a karhatalmi és katonai alakulatok beavatkozására nem került sor, mivel a tüntető felvonulás rendben zajlott le. Még a belügyminiszterhez küldött főispáni távirat is célzott erre, amikor rövid szövegében az alábbiakat adta felettes kormányhatóságának tudomására: „Folyó hó 28-án délután mintegy ezerötszáz-kétezer szocialista a városházához felvonult, és 20 megbízottjuk a polgármester elé járult, és ott élelmezésük javítását kérelmezték. A polgármester megnyugtató válasza után a tömeg csendben szétoszlott. Rendzavarás egyáltalán nem fordult elő."

27 Mindez valóban megfelelt az igazságnak, de arról a távirat és a rendőrhatósági jelentés is hallgatott, hogy a tömeg felvonulása közben és a polgármesteri válasz után is hangos jelszavak közepette követelte az általános titkos választójogi törvény mielőbbi megalkotását és érvénybe léptetését. Az ország legkülönbözőbb részein és üzemeiben kitört sztrájkok során is a tömegek az Esterházy-kormány által megígért választójogi reformot sürgették, holott a munkásság jelentős többsége nagyon is tartott attól, hogy még a képviselőház sem kíván ebben a vonatkozásban komolyabb engedményeket tenni. Reális megérzései ellenére sem akart azonban ebben az időszakban takarodót fújni és újból csak belenyugodni a belpolitikai helyzet változhatatlanságába. A szervezett munkásosztály mozgalmi élete 1917 késő tavaszán és nyarán — sőt Győr megye viszonylatában még szeptember hó folyamán is — határozott élénkséget és felerősödést mutatott. A gyakori munkabeszüntetések, tüntetések és népgyűlések kétségtelenül ezt igazolták. A győri szociáldemokrata munkásság sem elégedett meg a polgármesteri és egyéb ígéretekkel, egy hónappal később, július 29-én pl. újabb választójogi népgyűlésre hívta össze a helyi üzemek dolgozóit. Eredetileg a Petőfi téren akarta összejövetelét megtartani, de a rendőrkapitányság ezt a kérését nem engedélyezte. így került sor zárt helyen, a Kossuth Lajos utca 36. számú ház udvarán, délután 5 órakor a tervezett gyűlés megnyitására, amellyel kapcsolatban Horváth György rendőrkapitány többek között az alábbiakat foglalta jelentésébe: „Az értekezleten, melyen Horváth János .győri lakos elnökölt, mintegy 8<M)— 10O0 ember vett részt. A központ kiküldöttjei, Rádi Sándor és dr. Kunfi Zsigmond voltak. Rádi az általános drágaságról és a választójog szükségességéről beszélt, majd átadta a szót az ülés tulajdonképpeni szónokának, dr. Kunfi Zsigmondnak, ki főbb vonásokban a következőket mondotta: Pontosan ma három éve, hogy a világháborút megindították ... s több mint ezernapos szenvedés után 26 GySmL:l. Polgármesteri iratok. XII. 958/1917. 27 Uo., Főispáni iratok. 146/1917. biz. 249