Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Balázs P.: A városi hatalom gyakorlásának kérdései Győrött a feudalizmus utolsó évtizedeiben

kiváltságos rétegek is csak akkor foglalkoznak, ha egy-egy járvány esetén az egész városi lakosságot veszély fenyegeti, vagy ha ínséges esztendő beköszöntésével magatartása fenyegetővé válhat. * * * A feudalizmusban a városfejlődés szempontjából kiemelkedő jelentősége volt a város jogi státusának. A városok tehát igyekeztek megszabadulni a földesúri hatalomtól, de a legkedvezőbb helyzetbe a szabad királyi városok kerültek. Győr küzdelmét a szabad királyi városi rangért a XVIII. század közepén siker koronázta, amit nem kis mértékben az a körülmény is elősegített, hogy ezekben az évtizedekben a bécsi udvar gazdasági és politikai célkitűzésekből, de nem utolsósorban kincstári érdekekből is a szabad királyi városok számának növelésére törekedett.

1 Győr még abban is érezte Mária Terézia támogatását, hogy az uralkodónő a földesúri joghatóságot élvező káptalan és a város között a kártalanítás kérdésében közvetítő szerepet vállalt. A megegyezés a két fél között 1743. január 30-án jött létre, s ennek értelmében a város 17 ezer forinttal minden földesúri joghatóság alól örökre megváltotta magát, az addig okozott kiadásokért pedig 5 ezer rajnai forint kártérítést fizetett.

2 Alig több mint egy hónap múlva, március 6-án a királynő már ki is adta azt a nagy jelentőségű kiváltságlevelet, amely Győrt a szabad királyi városok sorába emelte.

3 A kiváltságlevél értelmében az ország negyedik rendjében Győr is ülési és szavazási jogot nyert, s az ország általános üléseire külön királyi levéllel hívták meg. A város a szent korona elidegeníthetetlen tulajdonává lett, s tanácsát és polgárságát — bár egyénenként nemesi jogokat nem élveztek — az ország valódi és kétségbe nem vonható nemeseinek kellett tekinteni, minek következtében közadókat a város csak az országnak fizetett, s az országgyűlési taksát is a többi szabad királyi város mintájára térítette. A város saját területén földesúri jogokat gyakorolt, s a bírót és a 12 tanácsost (1789-től a polgármestert is) Szent György napján a kommunitás szabadon választhatta meg. A tanács a szabad királyi városok törvényszéke elé tartozó ügyekben maga ítélkezhetett, s innen a tárnoki székhez lehetett fellebbezni. Győr esetében lényeges előrelépést jelentett az adományozás időpontjában a katonai parancsnokság korábbi jogkörének visszaszorítása is (céhek feletti felügyelet, adóztatás, bíráskodás). A város közjava lett a sörfőzésnek és -árusításnak, a kocsmák és a patikák tartásának, a kövezetvám szedésének joga. A kiváltságlevél az eddigi heti- és országos vásártartási, s az ezekkel kapcsolatos jövedelemszerzési, valamint a Rába, Rábca és a Duna-ág hídjaival, nem különben a folyókon való hajózással összefüggő vámszedési jogot — a törvényesen elismert kiváltságok érvényben hagyásával — megerősítette. Intézkedett a kiváltságlevél az egyházi kegyuraság (plébánosi állásra a város prezentál, de a kongruát is fizetnie kell) kérdésében, mentesítette a polgárokat a kilenced és a tized fizetésétől, s megadta a városnak a pallosjogot is. Július és augusztus hónapban a belsővárosban a borárusítás továbbra is királyi haszonvétel maradt, de ennek esetleges megváltásakor a várost elsőbbség illette meg. 1 Kállay I., Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában. (Bp., 1972.) 11. 2 Csizmadia A., A magyar városi jog. (Kolozsvár, 1941.) 49. 3 Szávay Gy., Győr. (Győr, 1896.) 65. 224