Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Balázs P.: A városi hatalom gyakorlásának kérdései Győrött a feudalizmus utolsó évtizedeiben

A kiváltságlevél beleszólási jogot biztosított a városnak az ingatlanok átruházásába, ami által egyes esetekben lehetővé vált e javaknak városi megszerzése is. Ugyanakkor a város biztosítékot kapott arra vonatkozóan is, hogy illetékességi területén sem katonai, sem kamarai, sem megyei személy nem fog joghatóságot gyakorolni. Városi polgárt előzetes igazságszolgáltatási végzés nélkül zavarni, befogni nem lehetett, s az ország határain belül mindenféle vámtól és harmincadtól is mentes volt.

4 A szabad királyi városi rang elnyerése tehát mind a polgárság egésze, mind az egyes polgárok érdekeit szolgáló jelentős kiváltságokkal járt. Mégsem hallgathatjuk el azokat a megszorításokat, amelyek részben a bécsi udvar várospolitikájából, részben a speciális győri adottságokból a városi önkormányzatot, illetve a városi hatáskört egészen 1848-ig korlátozták. A bécsi udvar nemcsak Magyarországon, hanem az örökös tartományokban is a városok gazdálkodását erős központi ellenőrzés alá helyezte.

5 A városi tisztújítások egyúttal alapos hivatal vizsgálattal is jártak, s ez alkalommal a kiküldött királyi biztosok nemcsak a pénztár kezelését vizsgálták meg, hanem a város egész gazdálkodására érdemi észrevételeket is tettek. így például 1846-ban Bezerédj Ignác udvari tanácsos kifogásolta, hogy az árvapénztárban 74 ezer forint készpénz található, holott ezt az összeget kölcsönbe adás útján az árvák javára hasznosítani lehetne.

6 Ezen túlmenően a magyarországi szabad királyi városok függősége a központi kormányszervektől olyan mérvű lett, hogy a királyi kamara előzetes jóváhagyása nélkül 50 forintnál nagyobb összegről nem rendelkezhettek.

7 1847-ben Győr városnak engedélyt kellett kérnie a kincstártól arra, hogy a tervezett vasútépítés ügyében Bécsben járt küldöttsége 286 pengőforint költségét a házipénztárból kifizethesse. A helytartótanács — kikérvén ez ügyben a kamara véleményét is — szemére veti a győri tanácsnak, hogy „felsőbb rendeletek korlátain már más ízben is túllépvén, gyakran önkényeskedik".

8 1847ben a város csak többszöri levélváltás után kap engedélyt arra, hogy a Magyar Gazdasági Egyesület tervezett központi székházára a választópolgárság által megajánlott 50 pengőforintot a házipénztárból, s „ennek elégtelen állapotja esetében közadó útján beszedvén, azt nyugtatvány mellett kifizethesse".

9 De a kamara engedélye szükséges ahhoz is, hogy 1848 elején a város a két csősz részére 15— 15 pengőforintos segélyt adhasson, illetve, hogy 1847-ben és 1848-ban a városi altisztviselőket és szolgákat a tanács rendszeresen segélyben részesíthesse.

10 A kamara és a város között gazdasági kérdésekben gyakori volt a súrlódás. A 40-es években a város a Szarka-féle magvaszakadással kapcsolatos örökösödési ügyben „minden felsőbb engedelem nélkül" küldöttséget menesztett Bécsbe, s ennek 1817 váltóforint költségét a házipénztárból fizette. A kincstár ezért a várost elmarasztalta, s a kérdéses összeg beszedésére a tanácsot többször is utasította, sőt 1842-ben az összeg behajtásáig a szenátorokat fizetésük felvételétől is eltiltotta. Az ügy azonban még 1846-ig sem rendeződött, s ekkor a kincstár a 4 A kiváltságlevél szövegét közli Szávay i. m., 65—77. 5 Erről általánosságban Kállay i. m., 16—17. 6 OL Ht. Dep. Civ. 1847. évi 26/51. sz. 7 Fényes E., Magyarország statistikája. (Pest, 1842.) 135—138. 8 OL Ht. Dep. Civ. 1847. évi 26/42. sz. Ebben az időben ún. pengő- (ezüst) és ún. váltóforint volt forgalomban. A pengőforint értéke a váltóforint két és félszerese volt. 9 Uo., 1846. évi 26/37. sz. 10 Uo., 1847. évi 26/20. és 26/38. sz. 15 Arrabona 225