Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Gecsényi L.: Győr városa 1526 után
szággyűlés törvénycikkben sürgette a királyt a végvárak — így Győr — körül gyülekező gonosztevők megfékezésére. 91 ^ 1566-ban a katonák egy csoportja a Szent István plébániatemplomba költözött, s onnan zaklatta a környező házak lakóit. Közülük András vargát a műhelye küszöbén ölték meg. A véres erőszakoskodásokban a tisztek is élen jártak. Korlatovyth Jeromos kapitány: Szabó Benedek esküdtet, Dely Dámján: Simon szabót, némái Kolos János: Péter vargát, Csaby Fülöp: Farkas (Wolfgang) kereskedőt verte meg. 100 A házfoglalások, a szőlők, vetések tönkretétele, a rétek lekaszálása, az áruk elvétele, a kényszerfuvarok, a polgárok bántalmazása teljesen felborították a közbiztonságot. Ez a helyőrség létszámának emelkedésével, s különösen az idegen katonaság megjelenésével tovább romlott. A királyi zsoldfizetés elégtelensége miatt mind több terhet igyekeztek a polgárokra hárítani. Pozsonyba, Bécsbe, Bécsújhelyre kényszerítették őket több napos fuvarokra. Erdő hiányában a lakosok által a távolabbi környéken „vásárolt tűzifát és épületfát elvették tőlük és saját céljaikra használták el. Hiába emelt panaszt ismételten a káptalan a királynál, az ország főrendéinél a főkapitány és a győri tisztikar ellen, ez süket fülekre talált, hiszen az ország végvári rendszere e fontos pontjának erősítése mindennél fontosabb volt. 101 A helytörténeti irodalomból közismert eset, amikor 1557-ben Erdődi Pálffy Péter és Várkonyi Amadé Lénárt magyar végvári tisztek maguk is megsokallván a győri lakosság sanyargatásait, panaszt emeltek Lösdorfi Gall Ádám győri főkapitány előtt. A főkapitány németül szidalmazta, megkötöztette őket, s le akarta vágatni a kezüket. t02 A „viharos idők", miként egy káptalani okirat nevezte 1564-ben ezeket az éveket, fokozódó bizonytalansága, a katonák garázdálkodása, az idegenek jelenléte néhány tehetősebb polgárt arra késztetett, hogy a mezővárost elhagyva nyugatabbra költözzék. Három figyelemre méltó példája ennek az emigrációnak: Istvánffy Mihály, a győri városvezetés tagjának (apja a századelőn, ő maga a harmincas években két alkalommal városbíró), tekintélyes polgárnak és családjának a csallóközi Somorjára költözése 1550—1553 között; Szakács Máté (apja — János — ugyancsak a század elején többször városbíró, káptalani officialis, tizedbérlő) 1556-ban Óvárra történt áttelepülése ; Újhelyi Antal (kereskedőcsalád feje) Rajkára települése 1557 táján. Valamennyi elköltöző eladta az apai házat Győrben, s noha még felbukkannak egy-egy alkalommal a városban (Istvánffy megtartotta sokorói szőleit), szerepet a mezőváros életében már nem játszanak. Mellettük sajnos felmérhetetlen azoknak a száma, akik a lerombolt külvárosok és a falak közé szorított váralja külső utcáiból költözésre kényszeríttettek. Többségük bizonyára Újváros alapítói között kereshető, miként azoknak a menekülőknek egy része is, akik az 1549-es török pusztítást követően a megye déli falvaiból szóródtak szét. Győr bizonytalanná vált helyzetét és a végvár kiépítése nyomán előállt új körülményeket mi sem mutatta jobban, minthogy a menekülő jobbágyok tömegei elsősorban nem a mezőváros99a OL E 185 Archívum fam. Nádasdy Missiles. 1548. január 6. Runipertus Graf in Tyerstain zu Ebestarff levele Nádasdy T.-hez. A győri káptalan levele Nádasdy T.-hez 1557. február 12. Magyar Országgyűlési Emlékek IV. k. 595. 1. 1563:41. te. 100 GyKML Cth. IX. N. 668. Cth. X. N. 774. GySmL:l. GyKHL Lad. 16. fasc. 47. N. 2347. 101 GyKML Th. 14. N. 2392. A káptalan panasza uo. Th. 14. N. 2396. a válasz uo. Cth. II. N. 53. 102 Az eredeti okmány GySmL:l. GyKHL Cth. VI. N. 346. Idézi: Jenéi F., i. h., 127. 1. 218
