Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Gecsényi L.: Győr városa 1526 után

végvár falai között vagy annak tövében kerestek menedéket, hanem a Szigetköz és Rábaköz falvaiban, a Hanság peremén próbálkoztak letelepedni. Az élet különböző területein bekövetkezett sokrétű változások kihatottak a mezőváros és a földesúr kapcsolatára is. A fejenkénti adózás, a végrendelkezési jog korlátozottsága változatlanok maradtak. A végvárrá alakulás viszontagságai azonban az egyházi földesurak (különösen a káptalan) politikai és gazdasági hatalmát jelentősen korlátozták. Ebben a helyzetben a polgárok törekvései a földesúri jogszolgáltatás fellazítására, önállóságuk megteremtésére mind több eredménnyel jártak. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy a polgárok egymás közti vagy a polgárok és a kanonokok közötti ügyekben vegyes bíróság (egyháziak, katonák, polgárok) felülbírálta a földesúr döntéseit, ami ellen a káptalan már 1544 táján tiltakozott. Előfordult kizárólagos katonai „bíráskodás" is, mint 1556-ban, amikor Pozsgay István kanonokot házvezetőnője megrágalmazta, s katona „ismerősei" segítségével 12 tallér fizetésére kényszerítette. Érdemleges eset történt viszont 1558-ban: Nagy Lőrinc és Szappanjártó Antal polgárok perében a győri és esztergomi egyházi személyekből álló bíróság ítéletét egy egyházi-katonai-polgári ítélőszék: Márk székesegyházi prépost, Kálmán olvasókanonok, Rastowychai János deák, Szentmártoni János deák királyi katonák, Péter szűcs városbíró, Kádas Ferenc és Szarka Izsák deák polgárok — felülbírálta.

103 További előrelépést jelentett az az 1563-ban történt eset, amikor a Körmendi (Király) Ozsvát deák városbíró iránti engedelmességet megtagadó polgár ügyében Pozsony, Komárom, Pápa és Győr közös polgári bírósága hozott ítéletet.

104 A mezővárosi közösség életének jelentős állomása volt, hogy 1552-ben Ferdinánd király megengedte egy „városháza" építését, amelyben közös ügyeket tárgyalhatnak, ítéleteket hozhatnak, bort árulhatnak. Ezt az épületet helyileg nem ismerjük, de tudjuk, hogy 1559-ben városháza céljaira megvásárolták Szabó Benedek Szt. István utcai házát 100 forintért („magna domus lapidea"). E ház azonban talán túlságosan tágnak bizonyult, s így 1562-ben a városháza céljaira a káptalan által 12 évi használatra átengedett romos kőházat állították helyre a piacon. A „régi" városházát 1563'—1564 folyamán eladták.

105 Noha a káptalan, mint földesúr, számos alkalommal tiltakozott a városházi bormérés — a földesúri monopólium csorbítása — miatt, a mezővárosi polgárság önállóságának e szimbólumát többé nem tudta megszüntetni. Űj színfoltja volt a mezővárosi szervezet fejlődésének, hogy 1561-ben felbukkant a város írnoka („scriba huius Civitatis Jauriensis") Körmendy Tamás deák személyében. Benne minden bizonnyal a néhány évvel későbben funkcióba lépő jegyző elődjét üdvözölhetjük.

106 A város igazgatását az ősi szokások szerint a bíró és az esküdtek végezték. A bírói tisztet a polgárok javaslata alapján a székeskáptalan töltötte be saját választottjával, aki nemegyszer a földesúri officialis hivatalát is ellátta. (Miként a vármegye alispánja is többször a püspöki várnagyságot, ill. udvarbíróságot viselte.) Az esküdtek, a tanács létszámáról keveset tudunk, de bizonyos, hogy egy-egy alkalommal a város képviseletében a bírón kívül hárman-négyen jártak 103 1556: GySmL:l. GyKHL Felvallási jzkv. II. k. 36. 1. 1558: uo. 58—59. 1. 104 Uo. 221. 1. 105 1552: MTA Kézirattár Tört. Okit. 2-rét 193. sz. (12), 1559: GySmL:l. GyKHL Felvallási jzkv. II. k. 108. 1. 1562—1564: uo. 192. L, 220., 237. 1. 106 Uo. 159. 1. 219