Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Gecsényi L.: Győr városa 1526 után

tottak össze jegyzéket, amelyeket a városban tartózkodó katonaság okozott a lakosságnak. A sérelmek között szerepel az az eset, amikor a katonák a hazatérő marhacsorda előtt bezárták a város kapuját, és emiatt több polgár jószága elpusztult, köztük ökrök, tehenek, borjak.

60 1555-ben Marcalthőy Miklós megyebeli nemes a legelőről hajtotta el ötvös Benedek, Mészáros Lőrinc, Mészáros György polgárok ökreit.

61 Lovakat a rendszeres fuvarozásra, távolsági személy- és áruszállításra berendezkedett és kötelezett kocsisok (Kocsi utca, Szent Benedek utca) bizonyára nagy számban tartottak. Hasonló a helyzet pl. a bárányokkal, amelyekről a káptalannak fizetett tizedpénzek elszámolásaiból szerezhetünk tudomást.

62 A végvári huszárság egyébként a város legelőjét is elfoglalta saját lovai számára (,,quandam insulam Akol vocatam, in qua equi Civitatiensium pascebantur").

63 E legelő elvesztése és pótlása komoly gondokat okozott a városnak. Az 1560-as abdai határjárás így emlékezik meg erről: „A Város Akla: Mivelhogy a sziget (ti. az Akol sziget — G. L.) elvesztése után félő volt barmot a győri mezőn őrizni, és gyakorta a törökök elhajtották a mezőrül a barmot, a barmot legeltették ott az abdai földön, mivelhogy az a hely igen bő és dús volt. Az árkot is a győriek ásták volt, hogy az ellenség lóval át ne mehessen. Akkor az jó szomszédságért az abdaiak eltűrték, mivelhogy ők akkor az inneid való falu földről átköltöztenek volt a Rábcán és az ő marhájukat is túl járották."

64 Az állattartás és szántóföldi termelés mellett igen nagy jelentőséggel bírt évszázadok óta a Győrtől délre fekvő sokorói dombokon folytatott szőlőművelés. E szőlők főként egyházi birtokosok kezén levő falvak határában fekvő jobbágyi szőlők voltak, melyekhez vétel, öröklés, bérlet, esetleg saját ültetés révén jutottak a győriek. Az 1534—1560 közötti időszakból 293 ismert extraneus szőlőtulajdonosból 157 győri polgár volt.

65 Egy 1540-es adat szerint még a győri mészároscéh is rendelkezett Nyúl faluban szőlővel. Többségükben a győri polgárok közül kerültek ki azoknak az egyházi tulajdonban levő, ún. javadalmas szőlőknek a bérlői, amelyeket a negyvenes évektől kezdve — részben a töröktől való félelem miatt — 10—12 évi használatra az egyházak, illetve egyháziak magánosoknak: jobbágyoknak, mezővárosi polgároknak engedtek át. — A birtokolt szőlők után a tulajdonosok a szokásos jobbágyi terheket (tized, kilenced, census, extraneus-ajándék) fizették, s csak igen elvétve akadt, főként már a század második felében a terhek alóli felmentés (exemptio). A szőlőbirtok amellett, hogy biztosította a középkorban oly nélkülözhetetlen bort a háztartásokhoz, befektetési lehetőséget is kínált, s e minőségében fedezetül szolgált különböző kereskedelmi kapcsolatokhoz, vagy éppen a megélhetés, létfenntartás végső biztosításához. A készpénz befektetése és ezzel a fedezetteremtés — még a háborús viszonyok között és a szőlőtermelés kockázatos volta ellenére is — igen fontos volt a mezővárosi kereskedő, iparos számára. Nem 60 Uo. Lad. 16. fasc. 47. N. 2347. 61 MTA Kézirattár Czech gy. 15/III. 92. sz. 62 A káptalani számadáskönyvek leggyakrabban visszatérő bejegyzései a fuvarosokról, kocsisokról szólnak, akik terményeket, bort szállítottak, káptalani megbízottakat fuvaroztak. A latin „curiíer" szó magyar megfelelője, a „kocsi" is gyakorta előfordul, kocsis értelemben. A váralja egyik utcájában a Kocsi utcában egy tömbben lakhattak. Ugyancsak szó esik a révfalui révben dolgozó hajósokról, akik hajóikkal Püski, Mosón és Győr között bonyolítottak le forgalmat. 63 GySmL:l. GyKHL Lad. 16. fasc. 47. N. 2347. 64 GyKML Számadáskönyv III. k. 214. 1. „Metales super Abda". 65 A káptalani felvallási jegyzőkönyvek alapján végzett összesítések adatai.