Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Gecsényi L.: Győr városa 1526 után

véletlen, hogy a szőlőtulajdonosok között találjuk a város vagyonos embereit, akik két-három, olykor még több szőlővel rendelkeztek. így pl. 1537-ben Kalmár Balázs egyszerre három nyúli szőlejét adta el 105 forintért, ami az átlagosan 5—20 forintos átlagárakhoz viszonyítva jelentősebb területre utal. Ugyancsak ő az, akinek a kisbaráti hegyen 1554-ben a tizedjegyzék szerint a legnagyobb termése volt.

66 Posztómetsző Kristófnak 1533-ban Nagyécsen négy szőleje volt, a legnagyobb terméssel a 76 birtokos közül.

67 1536-ban a már Győrött lakó, abdai Örsi Tamás a nyúli szőlőhegyen levő két szőlejét 118 forintért — János győri kereskedő (institor) közvetítésével — kötötte le Konrád Ratt augsburgi polgárnak. 1535-ben Kádas Bálint zsellér, a török fogságból való kiszabadulásához szükséges pénz megszerzése végett nyúli szőlejét 40 forinton zálogosította el vitézlő Bőnyi Dömsödi Istvánnak. 1565-ben Asztaljártó Péter asztalos, győri lakos, miután betegsége miatt sem mesterségében dolgozni nem tudott, sem szőlejét nem tudta művelni, családja megélhetésének biztosítására csanaki szőlejének felét 37 forintért eladta.

68 Noha a szőlőbirtok jelentősége a mezőváros gazdasági életében nagy volt, kereskedelmi szerepével egyetlen alkalommal sem találkozunk. Nem is lehet kétséges, hogy a közeli nyugat-dunántúli (soproni, ruszti) borok mellett e terület borai nem lehettek versenyképesek. A káptalan saját termését liturgikus célokra használta vagy kiosztotta tagjai között, illetve a szőlővidéktől távol fekvő falvaiban és Győrött (az ún. „nagy házban" — vendégfogadóban) kimérette. Azok a polgárok, akik valamelyest többet termeltek, mint ami saját fogyasztásukra szükséges volt, házaikban kimérték a bort. Ezért panaszolták 1544-ben, hogy a német profosz a kimért borok után külön adót követel tőlük.

69 A szőlőművelés folytatását — a Győrtől 20—30 kilométernyi távolságban levő terület megközelítését a század derekán — mindinkább megnehezítették a törökök és a kóborló zsoldosok, hajdúk. A nehézségek ellenére sem beszélhetünk a szőlőművelés általános hanyatlásáról, mint ahogy nem jellemző Jenéi Ferenc megállapítása sem, amely a szőlők nagy tömegű eladásáról beszél, s azt a török rabságból való szabadulásra történő váltságdíjgyűjtéssel hozza összefüggésbe.

70 Kétségkívül előfordultak ilyen esetek, de számuk az ismert adásvételeknek mintegy 3%-át teszi ki. A mezőgazdaság mellett az ipar fejlődése Győrött általában véve nem haladta meg a földesúri-igazgatási központ szerepét betöltő mezőváros szintjét. Differenciálódását, egy-egy szakma képviselőinek számát a helyi adottságok határozták meg. így az ipar struktúráján belül a bőrfeldolgozó szakma (vargák, nyergesek, szíjgyártók), a ruházati ipar (szabók, szűcsök, posztónyírók), a vasipar (kovácsok, lakatosok), a faipar (kádárok, pintérek) művelőinek száma volt számottevőbb.

71 A bőrfeldolgozás — csakúgy, mint a jelentékeny mészárosipar — az állattenyésztéssel; a faipar egyes ágazatai a szőlőműveléssel; a vasipar a fuvarozással és szállítással foglalkozók kiszolgálásával függött össze. A ruházati ipart illetően a magyarázatot a nyugatról behozott textíliák helyi feldolgozásá66 GySmLrl. GyKHL Felvallási jzkv. I. k. 10. 1. és GyKML Gazdasági iratok 1554/1. 67 GyKML Gazdasági iratok 1533/1. 68 1536: GySmL:l. GyKHL Felvallási jzkv. I. k. 10. 1. 1535: uo. 8. 1. 1565: uo. II. k. 298. 1. 69 GyKML Th. 14. N. 2392. 70 Vö. Jenéi F., i. m., 123. 1. A megállapításhoz kapcsolódó 9. sz. jegyzetben szerző a század végéig terjedően 24 ilyen esetet említ a kb. 8—900 ismert szőlő-adásvételi ügyből. 71 Bedy V., Adalékok a győri ipar történetéhez GySz 1942. évf. 14 Arrabona 20'9