Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Gecsényi L.: Győr városa 1526 után

civitas): a káptalan hatalma alatt a váralja központja, a Szent István vértanúról elnevezett plébániatemplommal és a vásártérrel (Civitas Capitularis) ; a Szent Benedek városrész két utcával, a hasonnevű plébániatemplommal; a Szombatpiac utca a püspök és káptalan tulajdonában; a Szent Domonkos utca a püspök, a káptalan és a Héderváry család tulajdonában — alkották Győr városát, a Civitas Jaurinum-ot.

3 A szorosan vett Győr mellett terült el keleti és déli irányban (sőt északon a Mosoni-Duna túlpartján is) a „Királyfölde" nevű terület a győri püspök és a Héderváry család birtokában. Utóbbiak birtokrészét gyakran „oppidum Királyfölde", azaz Királyfölde mezőváros néven emlegetik. Délen volt még a Szent Adalbert társaskáptalan említett faluján kívül a János-rendi templomos lovagok rendháza és kicsiny települése. Mindezek jelenthették tágabb értelemben Győr külvárosait.

4 I. A középkori Magyarország településeinek nehezen előrejutó városias fejlődését a 15—16. század fordulóján megtörte a földesúri hatalom erősödése, a földesúri terhek kevésbé fejlett formáinak előretörése, majd a 16. század első felében végképp megakasztotta az oszmán birodalom hódító terjeszkedése. A mezővárosok, városok jelentős része török uralom alá került, és sorsuk másfél évszázadon át eltérő körülmények között alakult tovább. A királyi Magyarország északi területein fekvő városokban — Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes. Kassa, Lőcse, a bányavárosok — a konzerválódott feudális viszonyok hosszú időn át őrzik az előző századok megkövesedett hagyományait. Nyugat-Magyarországnak a királyi fennhatóság alatt álló megyéiben a 13—15. században jelentékeny városok — Sopron kivételével — nem alakultak ki. Az egyházi és világi földesurak hatalma alatt álló kisebb-nagyobb mezővárosok (Győr, Veszprém, Pápa, Kapuvár, Sárvár, Somorja, Óvár) jogaikban olykor eljutottak a városok élvonalába, de a valóságban mindvégig megmaradtak a földesúr fennhatósága alatt 3 A várostörténet helyi kutatói között eltérő álláspontok alakultak ki a középkori Győr helyrajzáról. Az eltérések egyfelől az arx, a castrum, a suburbium fogalmának értelmezése, másfelől a külön említett és jelölt utcák, ill. városrészek topográfiai meghatározása körű] csoportosíthatók. E témakört jelen tanulmányunkban nem kívánjuk részleteiben érinteni, más alkalommal szeretnénk rá visszatérni. A fogalmak értelmezésében Fügedi E., Győr városának 1271. évi kiváltságlevele Győr. Vt. 112—113. 1. c. tanulmányában foglaltakat fogadtuk el. A második problémakörben Győr településföldrajzi adottságai meghatározzák a történész lehetséges hipotéziseit, azaz azt, hogy a „váralja" nem terjedhetett túl a mai Árpád út, Tanácsköztársaság útja által határolt területen. A helytörténeti irodalomban „-falva" képzővel alkotott települések (pl. Szt. Domonkos-falva) önálló települési létét alapvetően kétségesnek tartjuk. Ez esetben valójában az egy-egy utcában érvényesülő többféle földesúri igazgatás településföldrajzi átviteléről lehet szó. (Vö. Mályusz E., A mezővárosi fejlődés in: TPT 166. 1.) Különösen abszurdnak tartjuk a Borbíró—Valló monográfia 22. sz. ábráján felvázolt helyzetet. 4 A „Királyfölde"' fogalmának meghatározását elsősorban az eddig ismert források közötti eltérések, többféle magyarázatuk nehezíti meg. Egyes esetekben Győr szerves részének tekintik (1465: „portionem Civitatis Jauriensis Kyralfelde vocatam"), máskor a váralján kívül eső területek összefoglaló neveként bukkan fel. (1543: „oppidum Királyfölde", melyen püspöki, Héderváry és Szt. Adalbert-i prépostsági jobbágyok élnek.) Ez utóbbi fogalommal jelölt Királyfölde északon átnyúlt a Mosoni-Dunán is. (1473: OL Dl. 17496) — A Szent Adalbert társaskáptalan egyháza körüli település önálló jellegét egy, a közelmúltban felbukkant oklevél valószínűsíti. Ebben említik 1367-ben „Bartholomeus et Jacobus hospites de villa Sancti Adalberti martyris" nyúli szőleit. (GySmL:!. PKHL 29/a.) 196