Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Tompos E.: Sopron címeres műemlékei
ban ezüst pólya), legfelül a magyar koronával. Az építészeti rész képszékén a társországok (Horvátország stb.) címereivel. Az előtérben ülő női alak, strucctollas sisakban és ezüst mellvértben, könyveket és térképeket tart. Az utóbbiak egyikén világosan kivehető a ,,Galitia" és ,,Lodomeria" felírás. (27. ábra.) A bekeretezett címer jelenleg a múzeum barokk szobájában látható. * * * A már leírt síremlékekhez időrendben is és művészi kivitelezésükre nézve is szorosan csatlakoznak a következők: Gálffy Ádám hatszögletes, barokk síremléke 1686-ból, melyet az új evangélikus temetőbe vittek át. (28. ábra.) A magyar heraldikai irodalomban ismert három Gálffy-címertől teljesen eltérő címerét, hazánkban egész szokatlan módon, a kriptaépület mennyezetére helyezték el úgy, hogy a címerkép lefelé nézzen. A címer négyeit, 1. és 4. mezőkben kiterjesztett szárnyú galamb. A 2—3. mezőben pedig balharánt pólyák, melyeket 2—2 stilizált virág ékesít. Sisakdísz: nyitott szárnyak között a galamb. Richter József, a külső tanács tagja, meghalt: 1821. szept. 2-án, 65 éves korában. Sírköve még az eredeti helyén van, de jelenleg már a Baranyai családé a kripta a régi Szent Mihály-temetőben. (29. ábra.) Ez a sírkő stílustörténeti szempontból sem érdektelen, mert párkánya, pilléreinek kannelúrázása és fejezetei még határozottan klasszicista stílusban készültek, de a feliratot magába foglaló fülke csúcsíves keretezése már a romantikus stílus hatását mutatja. Címer: egy bírói pálcával díszített cölöp. Sisakdísz: egy idős, kalapos ember növekvő alakja, aki jobbjában egy pálcát tart. Érdekes, hogy a Siebmachers Wappenbuch egy ugyanilyen Richter-címert hoz, de nem a soproniak, hanem a Rajna-vidékiek között. 52 Az utóbbinak a leírása: fehérben piros cölöp és ezen fehér bírói pálca. A sisakdísz is ugyanaz, mint Sopronban, de a növekvő férfialak ruhája piros-fehérrel hasított, amit persze egy kőfaragványon nehéz lenne érzékeltetni. Pfeneiszl János kereskedő, meghalt: 1842., címeres sírköve ugyanott van. Címere hasított, az első mezőben cölöp szerint elhelyezett, szalagokkal díszített egyenes tőr. A második, piros mezőben (itt már, legalább részben, jelezték a színeket is) kék pólya, ezüst máltai kereszttel. Sisak nincs. Az Üjteleki u. 9. sz. átjáróház udvarán — nyilván másodlagos elhelyezésben — a járda felett kb. 60 cm-re van egy régi kapubejárat záróköve, rajta barokk keretben ovális pajzs és azon mesterjegy: függőleges száron négyes fő, melynek vízszintes vonalát a szár mögött egy kis függőleges vonal vágja át. A szár mellett P. E. monogram, alatta: 1647. évszám. Ezt a címert a soproni mester jegyekről írt cikkeim 53 megírásakor még nem ismertem. Lehet — sőt valószínű —, hogy a három utolsó címer a nálunk oly ritka polgári címerek közé tartozik. Bebizonyítani ezt azonban csak gondos genealógiai, anyakönyvi kutatások alapján lehetne. Ilyen szempontból igen nagy kára a soproni kutatásoknak, hogy dr. Házi Jenő — nyomdára kész — könyve a soproni polgári családok leszármazásáról még nem jelenhetett meg. Három ilyen címeres zárókövet, melyeknél maga a címerkép is elárulja, hogy a gazdája polgár, sőt annak foglalkozását is (Bécsi u. 5., pék, Fövényverem 52 Siebm. Wappenbuch V. rész 132. t. 53 Tompos E., Ödenburg (Sopron) als Fundort von Hausmarken und Steinmetzzeichen. Der Tappert. 1968. évf. 29—35. o. — Tompos E., Soproniak középkori pecsétéi. SSz XXVII. (1973) évf. 164
