Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban

nőt és férfit ábrázoló képet, négy újabb tájképet és végül 6 „hollandi" csendéletet. Az itt található vallásos témájú képek a következők voltak: Krisztus sírba tétele, A Szent Család, Szeráfi Szt. Ferenc, János a pusztában („Johannes in den Wüsten"), Mária, „Crucifix", és végül egy Szt. Borbála kis üvegszekrényben. Meglepően nagy ez a mennyiség. A vallásos képek száma másutt sem kicsi, s ez a század második felének arculatához hozzátartozik. Azt kell még elmondanunk, hogy az ismertetett képek abban a két szobában voltak, melyeknek berendezését előbb már leírtuk, tehát igényes bútorokkal együtt szerepeltek. A két adat, a képeké és a bútoroké arra is enged következtetni, hogy meglehetősen nagyméretű helyiségekről van itt szó. Egy másik, 1767-es, hasonló gazdagságú összeírás 47 különféle világi témájú képet tartalmaz, főleg tájképeket és vadászjeleneteket, míg a vallásos témájú képei a következők: az egyik szobában Nepomuki Szt. János, Szt. Ferenc és Mária az alvó Jézussal; a mellette levő szobában 7 stációképet, egy karmelita képnek nevezettet, egy pulai Szt. Ferencet találunk, mellettük egy üvegszekrényben Máriazelli Madonna áll. A képek nagy száma és változatos tematikája aláhúzza azt a gazdagodást, amely a bútorokban is nyomon követhető, egyben az enteriőrök változatosabb és gazdagabb kialakítására is rámutat. Ugyanezt a gazdagodást tapasztalhatjuk a leltárakban felsorolt egyéb tárgyak tekintetében is. A könyvek száma a 17. századhoz viszonyítva megnőtt. a tematikájuk változatosabb voltát már futó áttekintéssel is megállapíthatjuk. Az a gazdagság, ami az egyéb tárgyakban mutatkozik, külön tanulmányt érdemelne, az ezüst-, üveg-, cserép-, használati és díszedényekre vonatkozó feljegyzések s az inventáriumok viselettörténeti anyaga is. A konyhákról Helyük általában a házak udvari traktusában volt, a szobáktól mellékterekkel elválasztva. A 17. századi leltárakban feljegyzett konyhai bútorzat meglehetősen kevés. Mindössze néhány kamra-, azaz élelmiszeres szekrény vagy láda. néhány asztal, egy-két tartóállvány, valamint vizespad fordult elő. Feltehető, hogy ennél több bútort tartalmaztak a konyhák, hiszen az ételek előkészítése, a főzés, tálalás és tárolás sokkal többet kíván ennél. Hogy mégsem találunk kellő számú konyhabútort, az csak azzal magyarázható, hogy a leltározók számára nem képviselhettek számottevő értéket, célszerű és egyszerű kivitelű bútorok lehettek. Sohasem leltározták be a tűzhelyeket és kemencéket, hiszen ezek a lakóház beépített tartozékai voltak. A konyha berendezése szempontjából is fontosak pedig ezek a tűzhelyek és kemencék, hiszen bizonyos fajta sütő- és főzőedényeket és egyéb eszközöket, nyársakat, rostélyokat ezeken tárolhattak. A konyhákban nagy mennyiségben leltároztak a már említett vasedények és -eszközök mellett cseréplábasokat és -fazekakat is, nagyon sok a sárga- és vörösréz edény is. Az utóbbiak főleg különféle üstök, tálak, torta- és kuglófsütők. A leltárak a konyhákban veszik fel a fából készült edényeket, különféle deszkákat, bárdokat is, de emellett még nagyon sokféle használati tárgyat. Ami hiányzik a 17. századi konyhákból, az az asztali edényzet. Ezeket sohasem itt tartották, hanem szobákban, illetve többnyire a lakókamrák ládáiban. Ott leltározták be azt a nagy mennyiségű óntányért, különféle fajansztálakat és -csészéket, valamint az evőeszközöket is. Ebből nyilvánvaló, hogy a konyhákban csak a használati értékű edényzetet tárolták, ezért is várhatunk itt olyan bútorzatot, amely az említett eszközöket befogadja. 110