Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Kővalvi I.: Kőszobrászati emlékeink helyreállítási módszerei
darabokat. Ezeknek az a szerepük, hogy a csapó esővel a homlokzatra jutó esővizet összetereljék és szabályozva földre juttassák. Ennek a feladatnak csak jó tömörségű, minimális vízbefogadó képességű kőanyagok felelnek meg. Azon a területen, ahol a vízelvezetés fontos munkáját, melyet a puha mészkövek laza szerkezetük miatt ellátni nem tudnak, horgany-, ólom- vagy vörösrézlemez-borítást kell használni. Azoknál a kőzeteknél, ahol a bádogozás a kő jó anyaga és tömörségénél fogva felesleges, szükséges a vízorrok, vízvetők, vízköpők hiányainak a legapróbb részletekig való gondos javítása, kiegészítése, hogy az átfolyás az esetleges apró csorbákon se történhessék meg. A csapó esővel a felületre jutó esővíz útjának követésében kiderül, hogy az egymásra illesztett idomoknál a fektetőhabarcs rossz megválasztása is komoly fagykárokat okozhat. A puha mészköveknél a beszivárgott és a külső felületen lassan lefelé vonuló esővizet a vízzáró fugaréteg megállítja vagy teknőszerűen összegyűjti. A kiszáradás előtt megjelenő fagy feszítő és romboló hatása fagykárokat okoz az említett területen. Ezért szükséges, hogy a fektetőhabarcsot és fugázóanyagot mindig a kőzet szemszerkezetének és tömörségének megfelelően válasszuk ki, alkalmazzuk, hogy az az elvonuló esővizet éppúgy áteressze, mint a kőzet. Fontos az is, hogy a fugázáshoz alkalmazott anyag ne simított, hanem kapart felületű legyen azért, hogy ezen keresztül is biztosíthassuk a szellőzést. Mindenfajta kőzetnél komoly rongálódásokat okozhatnak a szerves élet behatásai: nedvességet tároló növényzetek, pórusokat tömítő- és feszítőerejű gyökérzetek. A szakszerűtlenül alkalmazott vascsapok, összetartó vaskapcsok is komoly hibaforrások lehetnek, mert az oxidáció hatására térfogat-növekedésükkel a legkeményebb kőzeteket is szétfeszítik. Más esetben az oxidációs anyag a víz által elvezetve rozsdás elszíneződést okoz. A kiegészítés módszerei A védelemre szoruló műemlékeinknél az állagvédelem a kiegészítés és konzerválás módszereit a kőszerkezetekhez, díszítőelemekhez, szobrászati alkotásokhoz felhasznált kőanyag fajtája és állapota határozza meg. Ezen belül műemléki elvek a kiegészítés különböző módjait követelhetik meg. A kiegészítés lehet az eredetivel azonos vagy attól eltérő színű. (11—13. ábra.) A kiegészítés formaképzése csak a tömeget jelző befoglaló forma vagy az eredeti teljes formaképzés utánzására irányulhat. (14—15. ábra.) A rekonsrukciós munkáknál a kiegészítendő részek, a meglevő eredeti darabok mennyiségének aránya is befolyásolhatja a kiegészítés elveit és módozatait. Törvényszerű követelmény, hogy a kiegészítésre megválasztott anyag, akár természetes kőzet, akár kőutánzat az, szemszerkezetében, pórusainak tömörségében, tömegének szilárdságában, faj súlyában, vízfelvevő és -áteresztő képességében az eredeti anyaggal megközelítően azonos legyen. Ez azért szükséges, hogy a külső behatásokra a kétfajta anyag lehetőleg egyformán reagáljon. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy az eredetinél ellenállóbb, kiegészítésre használt anyagok az eredeti részletek gyorsabb pusztulását okozták. A gyorsabban pusztuló részletek újra és újra szükséges kiegészítése, kicserélése az eredeti műremekek értékét a másolatok értékére csökkentette. 349
