Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Kővalvi I.: Kőszobrászati emlékeink helyreállítási módszerei

9. ábra. Táskásodás a sóskúti puha mészkövön: Tata, Mária-szobor 4. A márgás kőzetek deformálódása A márgás, agyagos kőzetek a már fentebb tárgyalt külső behatásokra más módon reagálnak. Vízfelvevő képességük ugyan lassúbb és kisebb, mint a többi puha mészkőé, de a felvett nedvességet sokáig megtartják és nehezebben száradnak ki. Az átfolyó esővíz a márgatartalomból a kötőanyagot elvonja, és így az anyag tulajdonságai lépnek előtérbe. A kőzet felületén mélyebb rétegekig ható széles repedések keletkeznek. A kőzet tömege deformálódik, mert a kőzet bomlási területének térfogatát a nedvesség növeli. A puha mészkövek ragasztásánál használt módszerek azonosak a kemény mészköveknél használtakkal. Statikailag fontos szerepkörben azonban itt is szükséges a vörösréz csappal való megerősítés. A vízszintes fekvésű ragasztásoknál legyünk figyelemmel a teknőszerű törésekre, mivel a ragasztó vízzáró réteget képez. Emiatt a törésfelület legmélyebb pontján egy kis területen a ragasztó elhagyásával a különben megálló víznek elfolyást biztosítunk. Az eddig tárgyalt rongálódási folyamatokból (1—4. tétel) kiderül, hogy a nagyobb vízáteresztő képességgel rendelkező kőanyagok legnagyobb ellensége az esővíz. A homlokzatokon előforduló kőszerkezeteknek, ajtó-, ablakkereteknek, fő- és válaszpárkányoknak, lábazatoknak, talapzatoknak az esztétikai hatásukon kívül még a víz elvezetésében is igen nagy szerepük van. Nem véletlen, hogy a szakma ősidők óta vízorral, vízvetőkkel, vízköpőkkel látja el a kőszerkezeti 348 10. ábra. Leveles rétegződés a kvarchomokkőből készült oszlopon: Székesfehérvár, városháza