Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Kővalvi I.: Kőszobrászati emlékeink helyreállítási módszerei

gosodik. A durvább szemszerkezetű, lazább anyagú puha mészköveinknél a hőmérséklet-változás és a vele járó térfogathullámzás lassú folyamatú levegőáramlást okoz a pórusokban. A gyorsabb és nagyobb fokú hőmérséklet-különbség esetenként a páratartalom kicsapódását is eredményezi. A kicsapódott páratartalom a levegő szennyezettségéből lassan növekvő rétegű anyagokat köt meg. Ez a lekötött, tömített kéreg sem követi a kőzet mozgási ritmusát: kéregleválást, táskásodást okoz. (9. ábra.) Eltávolítása a kőzetre közömbös hatású vegyi anyagokkal történik. A záródást okozó réteget mechanikus úton is eltávolíthatjuk. Ezáltal visszaadjuk a kőzet felületének eredeti állapotát, struktúráját, és lehetővé tesszük a kő felületi lélegzését. Vegyi kezelés előtt ajánlatos — ha mód van rá — a kőzet belső tömegét mészvízzel telíteni, hogy még az ártalmatlan oldószer felszivárgását is megakadályozzuk. A fellazult rétegeket, az esetleges elvált darabokat pontokon ragasztva helyezzük vissza, a hézagokat meszes anyaggal injektáljuk. 2. Réteges bomlás A leveles rétegződésű elválás leginkább üledékes homokköveinknél fordul elő. A kőzet keletkezésekor az anyagokat mozgató vizek és szelek különböző ritmusa és iránya nemcsak a szemszerkezet nagyságára, különbözőségére, de a kötőanyag minőségére is kihatott. Ebből következik, hogy a különböző keménységű és szemszerkezetű, különböző vastagságban, de egy tömegben lerakódott rétegek térfogathullámzása egymástól eltér. Ennek következtében a különböző mozgású rétegek között a kapcsolat megszakad, és a rétegek egymástól levelesen elválnak. Ez a jelenség különösen akkor válik veszélyessé, ha a kő funkcióba helyezésekor ezek a rétegek függőleges és látható felülettel párhuzamos irányúak. Ezt a jelenséget a mesterség a középkorban is jól ismerte, a felület (láger) megválasztása a faragás előtt egy fontos munkafázis, melyet a középkori felületek ma is bizonyítanak. E szabály alól kivételt csak az oszlopoknál találunk, ahol a hosszméret fejtése előre meghatározza a rétegződés elhelyezkedését. (10. ábra.) A leveles rétegződésű elválások esetében a darabok visszaragaszthatók. A megmaradt hiányokat meszes anyagokkal injektáljuk. Olyan daraboknál, ahol statikailag szükséges, vörösréz csapokkal is biztosítjuk a kapcsolatot. A vörösréz csap nagyságát és darabszámát a visszaragasztott kő tömegéhez arányosítsuk. 3. Porlás — a szemszerkezet jelbomlása Főleg apró kvarchomokból álló üledékes homokköveinknél és azok változatainál fordul elő, ahol a szemszerkezet és kötőanyag különböző anyagú és szilárdságú. A kőzet külső felületén átszivárgott, telítetlen esővíz oldó hatására a levegő szennyezettségében előforduló gázok, lekötött savak bomlasztó, oldó hatására az apró szemszerkezetek összetartó anyaga gyengül. A részben vagy egészében felbomlott kötőanyag a hőingadozásból eredő térfogathullámzást nehezen követi, a szemszerkezet fellazul, és az összetartó ragasztóanyagtól elszabadul: a kőzet porózussá válik, elporlik. A szemszerkezet bomlásának elhárítása a restaurátori tevékenység külön területe. Ezzel tanulmányunk végén konzerválás cím alatt foglalkozunk. 347