Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Kővalvi I.: Kőszobrászati emlékeink helyreállítási módszerei

KÖSZOBRÁSZATI EMLÉKEINK HELYREÁLLÍTÁSI MÓDSZEREI (Műemléki kőfaragványok) Az elmúlt századok építészete díszítő és figurális szobrászatának művészetét ma is hirdetik kőemlékeink. Megvédésük és átmentésük a következő századok számára nálunk, de Európa-szerte is komoly gondot okoz az ezzel foglalkozó szakembereknek. A szakirodalom ugyan lehetővé teszi, hogy megismerjük más országokban folyó kísérleteket és azok eredményeit, de nálunk való alkalmazásukat megfontolandóvá teszi az a körülmény, hogy a kísérletek eltérő éghajlati viszonyok között, más szemszerkezetű és más kötőanyagú kőzetekkel történnek. Azonkívül más és más szemlélettel közelítik meg a problémát a geológus, a vegyész és a restaurátor. Az itt következő tanulmányban annak a gyakorlati munkának eredményeit kívánjuk bemutatni, amelyet az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályának kőszobrász restaurátorrészlege az elmúlt két évtizedben végzett. Műemlékeink nagy része hazai kőbányák termékeiből készült, de ezek anyaguk, szemszerkezetük, keménységük szerint igen sokfélék. Kívülük még messzi földről behozott anyagok vagy ideszállított kész alkotások bővítik az előforduló kőzetek sokrétűségét, különbözőségét. A minőségben sokrétű hazai anyagok lehetővé teszik, hogy a különböző igénybevételhez mindig a legmegfelelőbb anyagot választhassák ki. A jól bevált kőanyagok ismerete messzire terjed. A bányában készített faragványokat, illetve nyers tömböket — elsősorban vízi úton — messzire szállítják. A növekvő igények túlhaladják a jó minőségű bányák termelését. Az igények állandó növekedése, szélesebb körökre való kiterjedése, nem utolsósorban az áthidalók, pillérek, támaszok, boltozatok statikai fejlődése is befolyásolta a könnyebben fejthető és alakítható, szép struktúrájú kőzetek fokozottabb felhasználását. A bányák köré telepedett, fejtéssel, faragással foglalkozó lakosság az aránylag egyfajta kőzet kialakításában utolérhetetlen gyakorlatot szerzett. A kőbánya körüli faragóműhely megalakulásához hozzájárult az is, hogy a nyers tömbök szállítása gazdaságtalanabb a készre faragott idomokénál. A kőzetek keménységi fokához alkalmazott faragási technikának stílusformáló ereje van. A vulkanikus kőzetek megmunkálása erős fizikumot, kiváló minőségű, kemény élű szerszámok használatát igényli. A nehéz faragási mód zártabb formák kibontását teszi csak lehetővé. A kemény mészkövek, márványok faraghatósága — különösen bányanedves állapotban — a vulkanikus kőzetekhez viszonyítva lényegesen jobb. Ezek gazdagabb formabontásra nyújtanak lehetőséget, de igénylik a kiváló keménységű és eltartó szerszámok használatát. A puha mészkövek faragási technikája lényegesen könnyebb a kemény mészkövekénél, faraghatóságuk finomabb szerszámok használatát is megengedi, s ez merészebb, tagoltabb 228 339