Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VI.)

dett a munkanélküliek száma. Ez a hatalmas tömeg a munkásosztály 10—12%-át jelentette.

32 Ennek ellenére a kormány mit sem tett a helyzet enyhítése érdekében, mint ahogyan Győrött is tétlenül nézte a városvezetés az elnyomorodási folyamat elmélyülését. Erről tanúskodik a Népakarat január hó 11-i száma is, amelynek vezércikkében többek közt az alábbiakat olvashatjuk : „Általános a panasz, a feljajdulás és a felzúdulás, különösen pedig az éhező munkásosztály részéről, hogy a város, ez a mi humánus Győr városunk, amely szociálpolitikájával annyira kérkedik, a munkanélküliség enyhítésére, a végtelen nagy tömegnyomor csökkentésére, az éhezőknek, a koplalóknak, a siránkozóknak és a szenvedőknek a nyomortól eredő fájdalmaik, kínjaik és szenvedéseik lecsillapítására ez ideig még nem tett semmit. — Történt ugyan valami ankétezésféle a torony alatt, amelyen elhatározták, hogy népkonyha jegyeket adnak a munkanélkülieknek, de az ínségmunka sürgős megkezdése és foganatosítása érdekében nem történt semmi. — A főkapitány úr dologházat ajánl a munkanélküliség megoldására. Szerencsétlen ez az idea, amely bizony a munkanélküliségen nem fog segíteni. Dologházat építtessen a város a dologkerülő csavargók számára. Ez helyes. — A munkanélküli munkásoknak azonban nem dologház kell, főkapitány úr és nem is koldusalamizsna, hanem munka és kenyér!"

33 A munkaalkalmak teremtése szempontjából némi reménysugarat jelentett (bár a háborúra való felkészülés első vonalába tartozó intézkedések közé számított) az a hír, hogy kora tavasszal megindulnak az ágyúgyári építkezések. Ettől eltekintve azonban igen kemény megpróbáltatásokkal jártak a téli hónapok, és a kereset nélküli munkásság a drákói rendszabályok miatt kénytelen volt a várakozás álláspontjára helyezkedni. Február hó 23-án ugyan türelmét vesztette és tüntető felvonulás keretében menesztette küldöttségét a polgármesterhez, de ez a kezdeményezés sem hozott érdemleges eredményeket. A küldöttséget vezető Rudas Sándor helyi párttitkár azt kérte a város vezetőjétől, hogy más, nagyobb megyeszékhelyek mintájára Győr is szervezze meg munkanélkülisegély-alapját. A polgármester természetesen ezúttal is a legnagyobb „nyájassággal" tett ígéretet arra vonatkozólag, hogy ezt a kérdést tanulmányozni fogja. A deputáció kénytelen-kelletlen megköszönte ezt a hozzáállást is, de a lent várakozó tömeg jól tudta, hogy tanulmányozással nem lehet ezeket a problémákat megoldani. Itt csak a gyors cselekvés, a soronkívüli segélyezés tud átmeneti enyhülést eredményezni. Barsi József lapja is ezen a véleményen volt, amikor felháborodásának hangsúlyozása mellett a következő megállapításokat tette: „Megdöbbentő valóban az a körülmény, amellyel a hivatalos város viseltetik a munkanélküliséggel szemben. Azonban érthető. Érthető pedig azért, mert amely városnak olyan törvényhatósági bizottsági tagjai is vannak, akik azt mondják, ... hogy azért van munkanélküliség, mert a munkások nem akarnak dolgozni, nem akarnak fát vágni és havat hányni, s amikor a polgármester úr maga is kételkedik a munkanélküliség létezésében, ... ott nem lehet csodálkozni azon, ha a hivatalos város ölbe tett kezekkel nézi a munkanélküliségnek romboló és pusztító munkáját."

34 Március hó 8-án országosan megünnepelték a proletár nők a nemzetközi nőnapot. Győrött a Nádor szálló nagytermében tartottak népgyűlést, melyen olyan32 Berend—Ránki, i. m., 363. . . • . • 33 Na (1914) 2. sz. ....;.. 34 Uo. (1914) 9. sz. '•'. 309