Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Balázs P.: A céhrendszer problémái Győrött a XIX. század első felében

1826—1846 között Győrött polgárjogot szerzett 326 iparos közül 149 fő a városi születésű, 30 család Győr megyéből, 96 egyéb hazai helységből, 51 külföldről költözött a városba.

78 összefoglalóan kiemelnénk azt a szembetűnő jelenséget, hogy a 30-as évektől a céhek és a városi igazgatás érdekei elválnak egymástól. A polgári fejlődés a szabadabb versenyt igényli, s ez a feudális céhkeretek között nem valósítható meg. De egyre csökkent a céhek befolyása a város vezető testületében, a 60 tagú Választóközönségben is: 1846-ban a tagoknak már majdnem fele a kereskedő és a kalmár (27 fő) és alig több, mint egynegyede (17 fő) a céhes iparos. Talán a céhen belüli és kívüli igen erős konkurrencia játszhatott szerepet abban, hogy a város vezető rétege 1848 előtt nem jutott el a céhek eltörlésének kimondásáig, a megyét pedig éppen a városon kívüli ipar védelme késztette arra, hogy már a céhek eltörlésének követelését is programjába iktassa. A tanulmányban felsorolt példák, de legfőképpen a csizmadiacéh tervezete viszont jól szemléltetik, hogy amíg egyrészt a céhesmesterek a feudális keretek és kiváltságok fenntartásáért harcolnak, ugyanakkor már maguk is arra törekszenek, hogy alkalmazottaikat a kapitalista bérmunkás módjára foglalkoztathassák. A termelési viszonyok eme ellentmodásának viszont szükségszerűen az egész céhrendszer felszámolásához kellett vezetnie. S hogy ez az ellentmondás nem korlátozódott a győri céhesiparra, jól szemlélteti az az általános egyetértés, amellyel a győri csizmadiamesterek tervezetét a többi város céhei fogadták. Bárhogy is védték érdekeiket a céhesmesterek, a legények többségének — igaz, hogy a Helytartótanács, illetve a magisztrátus közben jötté vei — előbbutóbb mégiscsak sikerült a mesterjogot megszerezniük. A tanulmányban említettek közül 1848-ban Vojtsek Mihály pék, Pamacsik János csizmadia, Günther Mihály szappanos, Stefkovits János gombkötő, Stadler József cserepes, Pethő József cserepes és Bér József kovács már mesterként szerepelnek a választói névjegyzékben. De ezt csak keserves meghurcoltatás és évekig tartó huzavona után érhették el. A céhek e területen is visszavonulásra kényszerülve már csak kilátástalan utóvédharcot folytattak. Balázs Péter 78 A polgárjogot nyert személyek adatai a tisztújítási jelentések mellékleteiként az Országos Levéltárban is megtalálhatók, mégpedig az 1826. júl. 1—1829. febr. 10. közöttiek: Ht. Dep. Civ. 1829. évi 26. ki. 75. sz. — az 1829. febr. 11—1831. jún. 20. közöttiek: Kamarai Levéltár. Civitatensia. 1833. évi 15. kf. 2192/11. sz. — az 1831. júl. 9—1836. febr. 24 közöttiek uo. 1836. évi 21. kf. 25425/1. sz. — az 1836. máj. 13— 1841. júl. 5 közöttiek uo. 1836. évi 21. kf. 25425/1. sz. — az 1841. júl. 15—1846. febr. 19. közöttiek: Ht. Dep. Civ. 1847. évi 26. kf. 51. sz. 292