Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Balázs P.: A céhrendszer problémái Győrött a XIX. század első felében

nyegesen, mert a következő évben a Választóközönség ugyancsak foglalkozik a kérdéssel, s a megoldást abban keresi, hogy a mesterek adjanak több fizetést a legényeknek, s akkor azok nem kényszerülnek a csalárd visszaélésekre.

39 Mintegy két évtized múlva a magisztrátus végül is arra kényszerült, hogy a mészárszékek árendásait üzletük előtt mérleg tartására kötelezte, miáltal a vásárolt hús mennyiségét mindenki saját maga ellenőrizhette/

10 Előfordult azonban olyan eset is, amikor a mészárosok kényszerítették meghátrálásra a hatóságokat. 1845-ben a hús hatóságilag meghatározott árával nem lévén megelégedve, a mészárosok napokon keresztül zárva tartották üzleteiket. Végül is a marhahús árát a korábbi fontonként 13 krajcárról hatóságilag 15 krajcárra emelték fel.

41 A kőművesek munkájukat annyira túlfizettették, hogy a Választóközönség szerint „sartzolásuk" még az új városrészek építését is veszélyeztette. Arra szólítja tehát fel a magisztrátust, hogy a kőműveseket szorítsa a más városokban szokásos bérre/'

2 De visszaélnek helyzetükkel a temetéseknél még az egyházfiak, muzsikusok és holttestvivők is, és az ő „képtelen sartzolásaik" ellen a Választóközönség ugyancsak a magisztrátus közbelépését sürgeti.

43 Ha a mesterek többé-kevésbé azonos vagyoni és kereseti lehetőségekkel rendelkeztek, s érdekeik is így kívánták, a céhen belüli versengést közös megegyezéssel kiküszöbölték. A pékek például egyezséget kötöttek, hogy a perecsütést évenként váltakozva végzik. A váltás mindig advent elején volt.

44 A céhesmesterek az iparűzés jogát még a feudalizmus utolsó évtizedeiben is valamiféle „családi hitbizománynak" tekintették.

45 Ennek egyik megnyilvánulása volt az özvegyi iparűzési jog. Bár Győrött — Pesthez hasonlóan — az iparoslistákban kevés az özvegyi jogon ipart űzők száma, mégsem állíthatjuk, hogy e privilégium ebben az időben már veszített volna jelentőségéből.

46 Sok gyakorlati példa mutatja, hogy a fiatal özvegyek — legfőbb hozományuk lévén az iparűzési jog — egy-kettőre férjhez mentek valamelyik mesterré válni kívánó iparoshoz, az idősebbek viszont különféle könnyítéseket élveztek ahhoz, hogy valamelyik megfelelő korban levő gyermekük a mesterjogot soron kívül is megszerezhesse. A győri magisztrátus még 1847-ben is pártolólag terjeszti fel a Helytartótanácshoz Stadler József cserepeslegénynek a vándorlási idő hátralevő részének elengedéséért benyújtott folyamodását, mert a nevezett helybeli cserepesmester fiatal özvegyét kívánja nőül venni, s így a mesterek száma nem gyarapodik.

47 Tagenteufel gombkötő mester özvegye Ferenc fia számára kéri a még hátralevő két év vándorlási idő elengedését, amit a Helytartótanács engedélyezhetőnek is tart.

48 A kivételes elbírálást gyakran élvezték a mesterek fiai, illetve a családba benősülő legények is. 1846-ban Quatek Antal és Novodni Jakab takácslegények kérik a hátralevő vándorlási idő alóli felmentést. Mindkettő helybéli mester fia, s az egyik mester elméjében háborodott meg, a másik pedig öregség miatt nem tud már dolgozni.

49 Ugyanezen évben Hupka György üvegesmester 39 Uo. 1823. márc. 14-i 2. sz. 40 OL Ht. Dep. Civ. 1841. évi 26. kf. 12. sz. 41 Pesti Hírlap 1845. jún. 24-i (431.) és júl. 20-i (506.) sz. Törvényhatósági dolgok. Győr. 42 GySmL:l Győr város választó közönségének jegyzőkönyve. 1822. ápr. 12-i 6. sz. 43 Uo. 1821. aug. 3-i 2. sz. 44 OL Ht. Dep. Civ. 1843. évi 26. kf. 8. sz. 45 Erről bővebben Eperjessy i. m. 109. 46 Pestre vonatkozóan Dóka i. m. 145. 47 OL Ht. Dep. Civ. 1847. évi 26. kf. 14. sz. 48 Uo. 1820. évi 25. kf. 44. sz. 49 Uo. 1846. évi 26. kf. 47. sz. 286