Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

S. Lackovits E.: A lakáskultúra a Fertő mentén I. (1860–1920/30)

A mellékelt ábrák a különböző és azonos elven berendezett lakótereket, az általunk megvizsgált egyes épületeket és az elrendezési variánsokat mutatják be. A házak tüzelőberendezése mind a négy községben megközelítőleg azonos. A konyhákban még általános a kemence, rakott tűzhely, vagy kemence, rakott tűzhely, katlan együttese. Az első szobákban az archaikus, konyhából fűthető szemes kályha, az egyszerű cserépkályha, a falba rakott tűzhely, a szögletes vagy hengeres vaskályha egyaránt megtalálható. A hátsó szobákban a falba rakott tűzhely, a hengeres vaskályha és az ún. csikósparherd váltakozik. Valamennyi közül legrégibb, gyökereiben a XVII—

XVIII. sz.-ra viszanyúló kemence, rakott tűzhely és szemes kályha. Előbbiek vályogból vagy téglából készültek, belül tapasztottak, kívül meszeltek, nyitott konyhákban a boltív és keresztgerenda, zárt konyhákban pedig a boltív alatt helyezkednek el. A szemes kályhák világosabb vagy sötétebb zöld mázzal bevont tál alakú szemekből rakottak. A szemek felső széle kiszélesedő peremet képez, belsejüket három körbefutó bekarcolt vonal, alul pedig egy középen csúcsos kör díszíti. Hasonlóak Dunántúl-szerte megtalálhatók, régészeti párhuzamaik pedig a XV. sz.-i várásatásokból ismertek. Közvetlen előzményeik a XVIII. sz.-ban falusi fazekasmesterek által készítettek. Világítóeszközök a konyhákban a falra akasztható, kis méretű petróleumlámpák és csigás lámpák, valamint az asztalra állítható, magas petróleumlámpák. A kamrákban gyertyával világítottak, az istállóban pedig legtöbb esetben mécsessel. A villanyt 1935—1946 között bevezették mind a négy községbe. A vizsgált községekben a házban való élet egymástól alig tér el. Egy-egy házban legtöbbször kettő, ritkábban egy vagy három család él, létszámuk négy és tíz-tizennégy körül mozog. A létszámtól és a lakóhelyiségek számától függetlenül az esetek többségében a háznak csak egyetlen helyiségét, a többnyire diagonálisan berendezett hátsó szobát lakják. Ezen helyiség három funkcionális terén zajlik az élet: 1. a munkatéren, a tűzhely körül a mindennapi ételkészítés, télen és nyári esős időben pedig a bent végezhető apróbb munkák; 2. a kultikus térben, a bejárattal szemközti átellenes sarokban az asztal, sarokpad, székek együttese körül az étkezések, a férfiak munka nélküli időtöltése és a vendégfogadás; 3. a hálótérben, az ágyakban és tuliágyakban az éjszakai alvás, valamint az esetleges délutáni pihenés. A házban és a ház körül zajló életnek legfőbb meghatározói a természeti körülmények, az évszakok és a végzett munka. Tavasztól késő őszig, a mezőgazdasági munkák végeztéig a parasztember csak éjszaka és különleges alkalmakkor tartózkodik a házban. Ezzel szemben késő ősztől kora tavaszig az egész család élete a házhoz kötött. A mindennapok életét az ételkészítés, rendrakás, az étkezés és az alvás teszik ki. Ezek az állandó tevékenységek kiegészülnek télen a varrással, szövéssel, disznóöléssel, évszaktól függetlenül pedig a kenyérsütéssel és a mosással. Utóbbiakat a kamrában és az udvaron végzik általában. A különleges alkalmaknak is a lakóház adja a keretet. Ezeknek egy része az emberi élethez kapcsolódó fő esemény: a lakodalom, gyermekszülés, betegség és halál. Másik részét az év ünnepnapjai, a jeles napok alkotják. Lakodalomkor az egész házat és udvart használják, gyermekszülésnél újból csak a hátsó szobát, ahol a fiatal anyát az elfüggönyzött Boldogasszony ágyában védik minden rontástól. A beteg megint a hátsó szobában fekszik, a halottat azonban az első szobába viszik, itt készítik el számára a temetésig a ravatalt. Ünnepnapok, jeles napok idején a hátsó szobában tartózkodik az egész család. Ezeknek a napoknak az ünnepélyességét az étkezés, a dologtalanság és a 254