Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

S. Lackovits E.: A lakáskultúra a Fertő mentén I. (1860–1920/30)

vendégjárás adja meg. A vendég megtisztelését az asztal mellé ültetés, ritkábban az első szobába vezetés és a kapuig való kikísérés jelenti. Ezzel szemben a koldus csak az ajtóig mehet. A ház tisztán tartása a nők dolga. Ök végzik a heti kisebb takarítást, a napi szellőztetést és rendrakást, az évi kétszeri meszelést (húsvét vagy úrnapja és búcsú) és nagytakarítást, az udvar és az utca rendszeres elseprését. Valamennyi megvizsgált lakásban a bútorokkal együtt találhatók a mágikus vagy gyönyörködtető funkcióval bíró kiegészítők, amelyek a berendezést teszik teljesebbé, a lakások mindenkori tartozékai. Ezek a mágikus, védelmi funkcióval bíró szentelmények (Szűz Mária és a különböző szentek, pl. Flórián szobrai, szentképek, szentelt tárgyak, feszületek, szenteltvíztartók, olvasók), amelyek a szobák szent sarkait alkotják, a kultikus térben és a fő falak valamelyikén találhatók. De kiegészítők a gyönyörködtető funkcióval rendelkező történelmi tárgyú színes nyomatok (pl. a honfoglalás), a katona- és családi képek, valamint az asztalokon, ágyakon és sublótokon levő terítők, az ablakokon és a mennyezetes ágyakon található függönyök, a lakás díszeként szolgáló vetett ágyak hímes, horgolt és színes selymekkel cifrázott párnái, a kemencék párkányán, a sublótokon és a kászlik szélén helyet foglaló színes csuprok, poharak. A textíliák: egyszerű fehér gyolcs, színes karton, höveji varrott, piros, kék vagy fekete mustrás takácsszőttes, szőrhímzéssel vagy egyszerű piros keresztszemmel hímes vászon és piros, zöld, bordó, fekete, világosbarna, sárga virág- és szalagmintás gyári szövet. A bútorok egyszínű barnák és apró virágú festettek. Utóbbiakhoz tartoznak a sarokpadok, mennyezetes ágyak, a kicsi, felnyitható tetejű, valamint az alul fiókos ládák, a becsapolt lábú székek, ritkábban az egyajtós keretes-betétlapos szekrények. Valamennyi puhafából készült, asztalosmunka. A barna alapszínen kívül kedvelt a piros, szürke, bordó, zöld, fehér és világoskék. A motívumok fekete hullámvonalas, keretes-betétlapos részben helyezkednek el. Ezek a klaszszicizmus által is használt késő reneszánsz minták egyszerűbb, időnként primitív változatai: az olasz korsó és váza oldalra hajló virággal, kanellúrás, volutás oszlopfő, tojássor, levélfüzér, girland, csepp, a körből kilógó és a virágból kiinduló füzér, az apró virágok: az elölnézetben ábrázolt margaréta, árvácska, ibolya, 4—6 szirmú szellőrózsa és oldalnézetben a kicsi tulipánbimbó. A korsóban, vázában és cserépben mindig páratlan számú — 3 vagy 5 vagy 7 — virág található. Állandó a mesterségbeli hiányosság miatt a motívumkombináció, valamint a motívum és forma keveredése. Ezeknek a bútoroknak készítői falusi mesteremberek: Fertőendréden Burgorics Ferenc 1897-ig, Süttörben és Agyagosszergényben az ezermester Menyhárt 1910-ig, Süttörben még Bolla János 1914-ig, Hegykőn Foki Flórián 1914-ig. Ezeken a falukon kívül a többi községnek is ők dolgoztak. Az egyszínű barna bútorok ágyai, szekrényei, lécvázas és bekapcsolt lábú székei, a sublótok, vízpadok, kászlik és rudak puhafából, a kecskelábú, a keresztpántos, a nagyfiókos-kenyeres asztalok pedig keményfából (dió, cseresznye, tölgy) készültek. Korszakunk végén megjelenik a fényezett, politéros bútor a tehetősebb házakban (sublótok, szekrények, ágyak). A lakáskultúra eddigi, viszonylag hagyományosnak nevezhető rendszere ekkor felbomlásnak indul, s ezzel egyidejűleg kezdetét veszi az etnikai jellegek háttérbe szorulása, majd eltűnése. £. Lackovits Emőke 255