Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
S. Lackovits E.: A lakáskultúra a Fertő mentén I. (1860–1920/30)
új bútorok beszerzése. Ehhez az időszakhoz köthető az apró virágú festett bútorok megjelenése is. Az ekkor kialakult kép az 1920—30-as évekig alig változott. Az 1930—40-es években megindul egy fokozatos változás. A gyökeres átalakulás azonban csak 1958 után következik be. Korszakunkban (1860—1920/30) a vizsgált településekben négyfajta lakóháztípust találunk. I. Régi típus: vert falú, nádfedelű, deszkázott oromzatú, csonka kontyos, egyszerű, oszlop nélküli tornáccal. Lakótere: két ablakkal az utcára néző szoba + + konyha + kamra + istálló. Valamennyi helyiség földes. 1860 előtt épültek. 17. Hagyományos típusú: 1865—75 között épültek téglából. Bejárati árkáddal és az épület lakórésze előtt végigfutó sokszögű vagy gömbölyű oszlopokból álló tornáccal ellátott. Lakóterük kétfajta: a) az utcára és a bejárati árkádra három ablakkal néző szoba + konyha + az udvar felé egy ablakkal ellátott szoba + kamra + istálló ; b) háromablakos szoba + konyha + kamra + istálló. Földes, téglás, padlós helyiségek egyaránt megtalálhatók közöttük. HI. „L" alaprajzú típus: két egymás melletti, az utcára négy ablakkal néző szobával. A XX. sz. elején és a két vh. között épültek. IV. Legújabbak: D alaprajzú, sátortetős épületek, a tsz megalakulása óta tömegesen elterjedtek. Három lakóhelyiségből álló lakótérrel rendelkeztek a zsellérek, a cselédek, az iparosok, helyenként a kis- és középparasztok, négy helyiségből állóval pedig a nagygazdák, középparasztok és néhány iparos. A megvizsgált négy Fertő menti község lakáskultúrájának ez az utolsó, hagyományos szakasza. A XIX. sz. közepén kezdődik és kisebb változásokkal szinte 100 esztendeig tart. Ez a lakáskultúra már fejlett szintet képvisel. A tüzelőnek a berendezést meghatározó szerepe egészen eltűnt. Meghatározók itt a bútorok, valamennyi fejlett és önálló darab. Velük a helyiségekben különböző szerepű tereket, sarkokat alakítanak ki. Kétfajta berendezési elv él egymás mellett: a még uralkodó, középkori eredetű diagonális (sarkos elrendezés) elv és az egyre gyakrabban alkalmazott centrális elv. ..__^^«»» w »-»™«»M« nw —"***^" Diagonális elv alapján berendezettek többségükben a hátsó szobák, de néhány helyen még az első szoba is. Centrálisán általában az első szobákat, ritka kivétellel a hátsó szobákat rendezték be. Az utóbbi elrendezési elv az uralkodó a legtöbb cseléd- és zsellérházban. A sarkos berendezés jellemzői: a bejárat jobb vagy bal oldalán áll a tűzhely, a vele szemközti átellenes sarokban pedig az asztal, sarokpad és székek. A szabad falfelületek mentén találjuk az ágyakat, ládát, sublótot (általában a két ablak között), szekrényt, kaszlit. Sarródon és néhány fertőendrédi házban annyi eltérés mutatkozik, hogy a tüzelő melletti sarokban van az asztal, sarokpad és szék együttese. A többi bútordarab hasonlóan helyezkedik el mint Süttörben és Fertőszéplakon. A centrális elrendezést jellemzi: a szoba közepén áll az asztal, a bejárat jobb vagy bal oldalán a tüzelőberendezés, a szabad falfelületek mellett pedig az ágyak, szekrény, sublót (legtöbbször a két ablak között), s ha van, a láda. A sarokpad az ilyen szobából hiányzik. Találkozunk még egy átmeneti, vegyes szempontú elrendezéssel is. Ebben az esetben a tiszta diagonális és centrális elrendezés szempontjai keverten jelennek meg. 253
