Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Domokos O.: Das Backhaus in Ödenburg (Sopron) und die Zunftdenkmäler der Bäcker aus den 16–19. Jahrhundert

állításra. A pékekkel való kapcsolatát semmilyen hiteles adat nem támasztja alá. A nép képzelete az oszlop tetején levő kősüveg kidudorodásait. vagy az oszlop oldalára faragott vakmérművek formáit vélte kenyéralaknak és hozta kapcsolatba a pékekkel. Egyébként e szép útszéli oszlop az 1484-es évszámot viseli, bár már átfaragott formában. A pékház múzeumi helyiségei a következő rendeltetésűek, az utca felőli sorrendben : Üzlet, kenyér és cukrászkészítmények számára, eredetileg lakószoba (1766ban). Sütőszoba, a kemence fűtőnyílásával, a füstfogó alatt katlannal; beépített tűzhely a 18. század óta konyhának is használt tér jellegzetes építménye. Műhely, dagasztóteknővel, szárító-, kelesztőállvánnyal, a kemence tetején zsemleszárítóval. Cukrászműhely, egykor kamra, lisztraktár; 19. század végétől cukrászműhely; az elkerített rész a legények szállása. Magazin, a padlásfeljáró mögött. Eredetileg gabonaraktár (Schüttkammer), később limlomraktárrá vált. Ma a történeti kiállítás helye. Pince, a műhely és a lisztraktár alatt. A műhely alatt kettős pince, felül zöldséges-, alul borospince. A prés a 18. század elejéről való. Kamra, földszinti bejárattal; eredetileg istálló négy ló számára, később tűzifa, venyige tárolására szolgált. A kapualjtól jobbra a már ismertetett műhely és üzlet, balra pedig a 18. század közepén kialakított lakás található. Eredetileg egy nagy szoba, konyha és kamra alkotta a lakást. A századforduló körül a nagyszobát kettéválasztották. A hátsó szárnyban a század elejétől bormérés működött kb. a második világháborúig, a soproni bortermelők bormérési sorrendjének megfelelően. Ma komfortosított szolgálati lakás található a helyén. A pékcsalád utcai lakásának berendezésére, századforduló körüli állapotának rekonstrukciójára egy későbbi időben kerül sor. Ezzel válik majd teljessé a városi középréteg, iparos-gazdapolgár életformájának múzeumi bemutatása eredeti környezetében. Domonkos Ottó DAS BACKHAUS IN ÖDENBURG (SOPRON) UND DIE ZUNFTDENKMÄLER DER BÄCKER AUS DEN 16—19. JAHRHUNDERTEN Das als Baudenkmal registriertes Haus Wienerstraße Nr. 5. (Bécsi út 5.) in ödenburg wurde vom Stadtrat zum Zwecke eines Museums gekauft, die Restaurierung übernahm das Inspektorát der Denkmalpflege (Műemléki Felügyelőség). Aufgrund der Durchforschung des Gebäudes, sowie archivarischer Belege steht fest, daß hier seit dem Ende des 16., vom Anfang des 17. Jahrhunderts ein Steinhaus steht. Das in die Stirne eingebaute Bäckerschild weist das Jahr 1666 auf, anläßlich eines Wechsels der Inhaber wurde auch das Jahr 1749 eingemeißelt. Ein bedeutenderer Umbau — im wesentlichen dem heutigen Zustand entsprechend — erfolgte in der Mitte des 18. Jahrhunderts. Aufgrund archivarischer Belege unterliegt keinem Zweifel, daß das Gebäude nahezu 300 Jahre lang bis etwa 1960 als Backhaus benutzt wurde. Glücklicherweise konnte das ödenburger Museum die ganze Gerätschaft der Bäckerei ankaufen und restauriert in den ursprünglichen Zustand bringen. Die Räume des Backhauses sind: die Gassenstube ist Brotladen (seit Ende des vorigen Jahrhunderts in zwei Teile geteilt für den Brotladen, bzw. die Konditorei) ; die Küche mit der Heizöffnung des Backofens mit der Gerätschaft des Brotbackens, mit den Küchengeräten, auf dem Sparherd; die Back171