Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Domokos O.: A soproni pékház és pékek XVI–XIX. századi céhemlékei

újra merítették. Bécsben 1340-ben elrendelik, hogy nem váltható meg pénzzel a fürösztés, hanem végre kell hajtani. Passauban 1361-ben említik a Schupfent. Bécsben 1642-ben egyszerre 9 mesteren hajtották végre az ítéletet. A szerkezet helyreállításáról 1664-, 1685-, 1696-ból ismerünk intézkedéseket.

12 Bécsújhelyben 1474-ben büntettek így péket a sütemények csekély súlya miatt.

1:í Sopronban 1592-ből ismert az első említése ennek az igen eredeti büntetésnek. Vasárnap és a következő napokban zsemlével ellátatlan maradt a város, de egyébként sem a rendes súlyban sütöttek. A pékek a molnárokat okolták a liszt rossz minőségéért. A tanács ez alkalommal azonban kegyes volt: „ ... die straff betreffend hab ein Ers. Rath entschlossen gehabt, dass man sie sollte geschuppft haben, aber angesehen, dass fürgét und nit sie, wolle man ihnen die straff jecz nachlassen. Aber hinfüro sollen sie gewiss alls Amen, ohne einiche gnad gestraffet werden. Man werde kein Beutelstraff hinfüro, sondern nur die Schuppfen fürnemmen."

14 Az elkövetkező években sokszor fenyegetik fürösztéssel a pékeket, de mindig sikerül megváltani magukat. A szerkezet felállításáról azonban csak 1701-ben van tudomásunk. Ekkor a tanács sürgeti a kenyérboltok állandó ellenőrzését, a kenyér utánmérését, valamint elrendeli a nem súly szerinti kenyér elkobzását. „Zu solchen Ende dann bei einem Teiche in der Vorstadt eine Bäckertunke, als ein gar nötiges Gebäu, ohne Verzug aufzurichten für gut befunden wird."

15 1704-ben a következő határozatot olvashatjuk: „Die aufgerichtete Bäckertunke vergnügt Eine Ehrsame Gemeinde; allein es hat das Ansehen, als ob die Bäcker sich an eine geringe Geldstrafe nicht kehren; daher anstatt derselben pro ratione delicti die Schupf-Strafe vorzunehmen seyn wird."

16 1728-ban a szerkezet javításáról intézkedik a tanács, akkor a büntetés 20 birodalmi tallérért volt megváltható.

17 Végül 1783-ban ismét napirendre került a javítás, de olyan javaslat is elhangzott, hogy inkább bontsák le, mert úgysem használták és fáját másutt lehetne használni.

18 E népünnepély számba menő büntetésnek hazai nyomát Winkler Elemér a székesfehérvári molnárokkal kapcsolatban lelte meg. Ott 1751-ben megfenyegetik a molnárokat, hogy ha nem őrölnek szép tiszta lisztet a jó búzából, akkor a pékekhez hasonlóan vagy 50,— Ft büntetést fizetnek, vagy a nyilvános fürösztést nem kerülhetik el.

19 Magyarországi alkalmazásáról Takáts Sándor Komárom város jegyzőkönyvéből idéz: „Még rosszabb soruk volt a pékeknek. Ezeket, ha csak valamicskével kisebb süteményt vagy kenyeret árultak, a vízbe vetették. Ez a szokás még a tizennyolcadik században is járta: »Cipó limitació ja a régi marad, — addito hoc — hogy 25 pénzes kenyér legyen 13 pont és fölyebb ne süssenek. Ha pedig ezen limitació valaki által violáltatik, tehát elsőben ha rajta tapasztaltatik, a péket mód szerint hajókra felállítván, Dunába bevetik! Sütő asszony kenyere először elvétetik, másodszor piacon a theatrumon (pellen12 I. m. 83—84.; H. Zimmermann: Geschichte der Stadt Wien. Wien 1897. I. B. 364. „Die Bäcker sollen auch für schlechtes Brot »geschupfet« werden." Albertinum (1340) 67. §. 13 J. Mayer, i. m. 182. 14 Póda E., i. m. II. 76. 15 I. m. I. 247. 16 I. m. I. 258. 17 GySmL:2 Sopron. Tanácsjegyzőkönyvek, 1728, 234. (Csatkai Endre jegyzeteiből.) 18 Uo. Tjk. 1783. 565. (Csatkai Endre jegyzeteiből.) 19 Kolozsvári Sándor—Övári Kelemen, A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. Bp. 1904. V/2. 515. 150