Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Domokos O.: A soproni pékház és pékek XVI–XIX. századi céhemlékei

géren) fölállítván s nyakára kötvén kenyerét, bíró uram által rendölendő bizonyos ideig ott fog állni.«" (Komárom város 1721. évi jegyzőkönyve.)

20 Egy a század elején forgalomban volt színes levelezőlapon a regensburgiak korabeli ruházatban rekonstruálták a fürösztést, amit a felirat szerint Bäckertaufe, pékkeresztelésnek neveztek. Ilyen szerkezet ijeszthette a soproni mestereket a rossz munkától, ill. bírta könyörgésre a pénzbeli megváltás érdekében. (L. fénykép.) # * * Mária Terézia a céhek egységes működését új céhlevelek kiadásával akarta elérni. Bizonyos túlkapásokat tiltott a remeklés előírásaiban, a mesterfelvétel összegének meghatározásában; a túlságosan elharapódzott lakomázás megszüntetésére és nem utolsósorban a katolikus vallás erősítésére szolgáltak a módosított és országosan egységesített szabályzatok. A régiből a szakmai vonatkozások általában megmaradtak, de a pótlások a fentieket szigorúan előírták. A soproni pékek új szabályzatot kaptak 1752-ben, amit a tanács 1753-ban hirdetett ki a céh mesterei előtt.

21 Az első pont elrendelte, hogy a céh tagjai legényeikkel és inasaikkal, Isten nagyobb dicsőségére, saját zászlajuk alatt kötelesek részt venni az úrnapi körmeneten; misét kellett mondatniuk a négy negyedévi összejövetel és a védőszent napja alkalmából a fenséges császárért és királyért, az uralkodóházért és Magyarországért. Ok nélkül elmaradt mester kettő, legény pedig egy font viaszt tartozott fizetni a templomnak. A körmeneten zöld sapkában és fehér kabátban kellett megjelenni, ezzel is emelve az ünnepélyességet. — Űj elem a 4. pontban az a rendelkezés, hogy aki mesterfelvétel előtti évét tölti, annak jól kell tudni perecet, finom és zsíros zsemlét, fonott kalácsot sütni. Az a legény, aki mesterévét özvegynél dolgozta le, addig nem hagyhatta el műhelyét felmondással sem, amíg az özvegy helyette másik legényt nem kapott a céhtől, és ezzel biztosítani tudta műhelye rendes működését, saját és családja megélhetését. A 9. § kimondotta, hogy újévtől húsvétig perecet sütni felváltva kell úgy, hogy az egyik évben öreg mester, a másikban fiatal mester kezdi a sort. öreg mesternek számított az, aki már 12 éve mester volt. A „Mundsemel" és „geschmalzenes" sütési joga 14 naponként haladt tovább a másik mesterhez, a veknisütés sorrendje azonban csak négyhetenként változott. A 10. pont szintén az értékesítés körébe vág. Eszerint vasár- és ünnepnapon az első mise után szabad volt zsemlét és kenyeret árusítani a céh boltjában. A 14. § pedig megtiltja, hogy a malomban bárkit is szabad legyen kiszorítani a sorból. Mindezek egyúttal a verseny kizárását is célozták, amit még erősített a mesterek létszámának megkötése is. 20 Takáts S., A régi Magyarország jókedve. Bp. é. n. II. bőv. kiad. 171—72. A vízbe vetés Komáromban már az 1708-as tanácsi határozatból általános gyakorlatnak tekinthető. Az ellenséges időkre való tekintettel úgy határoztak, hogy aki riasztás esetén fegyvert nem fogna, akár gazda, akár zsellér vagy mesterlegény legyen is „... az olyatén minden irgalmatosság nélkül, mindannyiszor valamennyiszer elmulatja az büdös tóban vettetik". ... „Az midőn pedig éjjel leszen az lárma (riasztás D. O.), kiki maga zászlaja alá sietve menjen, mert ha későn megyén, vagy éppen .elmulatná, bizonyosan az tóban vettetik." Kolozsvári—Óvári: i. m. V/2. 319. 21 GySmL:2 Sopron. Céhiratok, Pékek b. Az eredeti az Országos Levéltárban található. 151