Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Domokos O.: A soproni pékház és pékek XVI–XIX. századi céhemlékei
8. Aki mester akar lenni, de nem ide való születésű, az a tanácsnál jelentkezzék. Köteles egy évet itteni mesternél dolgozni, ezután ha megnősült, születési és tanulólevelét bemutatni és a mesterremeket elkészíteni. „ . .. soll Er in beysein E. E. Handwercks mit seinen Händen allein ein Semeltaig arbeiten und bachen,. .." Ebből megállapítható, hogy jól ismeri-e a mesterségét. Aki ezt nem tudja megfelelően elvégezni, az nem vehető fel a céhbe. A remek elkészítése után azonban addig nem küldhet kenyeret a céh kenyérboltjába, amíg fel nem vették a város polgárai sorába. Mesterebédet köteles adni tehetsége szerint az egész céh és a tanács két megbízottja jelenlétében. 9. Ide való születésű mester fia mentes az egyévi munkától, de köteles a tanácsnál bejelentkezni és remeket készíteni, a mesterebédet szokás szerint megadni. 10. Aki mesterségét nem rendesen, 2—3 évig (helyi szokásnak megfelelően) tanulta, születési és tanulólevelét nem mutatta be, az nem vehető fel a céhbe. Aki legény akar lenni, az két pfund pfenniget tegyen a ládába. 11. Egy mester se tartson ifjút felvétel nélkül egy hónapnál tovább műhelyében, a tanulóidő három év. Ha egy hónapnál tovább dolgoztatja, büntetése egy helypénz lesz. 12. Egyik mester se csalja el a másik legényét, vagy éjszaka, ha munkában van, ne tartsák fel. 13. Tilos a vásáron az árakat felverni, egymás ellenében vásárolni. 14. Minden évben az ünnepeken csak egy mesternek szabad perecet sütni, ez idő alatt zsemlyét nem, de rozskenyeret süthet. A sütést hetente a szokásos sorrend szerint körbe kell adni. 15. Ha egy legény beteg lenne — és ellátatlan —, akkor a céhládából, a büntetéspénzekből kell adni neki. Felépülés után vagy ledolgozza, vagy kiegyenlíti tartozását. Ha enélkül menne el a városból, úgy utána kell írni. Végül ha egy mesternek a felesége, gyermeke vagy az inas, legény meghalna, úgy köteles az egész céh megadni a tisztességet a temetésnél. Aki elmarad a temetésről, az büntetést kap. Jól érezhető a céhlevél szövegéből, hogy nagy súlyt helyeztek a munkaerő biztosítására, kizárták az előnyökhöz jutás lehetőségeit a piacon, nyersanyag vásárlásánál egyaránt. A gabona ára a háborús viszonyok, természeti csapások, Európa konjunkturális helyzetétől függően állandóan változott, ingadozott. Ez a körülmény a pékeket arra szorította, hogy készítményeik súlyát vagy árát változtassák a gabona árának megfelelően. Ezért rendkívül sok kéréssel súly-, ill. árváltoztatási ügyben fordultak a tanácshoz. A tanács ilyenkor vagy enged, vagy a korábbi kötelezettségük betartására kötelezi a pékeket, mondván, hogy pl. a zsemlye súlyát ők kérték 9 latosban megállapítani, hát most ne akarják 7 latosra sütni. A viták állandóak. A tanács bírságolja a céhet, sőt 1589-ben a kenyér rossz minősége miatt toronyba záratja őket, és 20 tallér bírságot is fizetnek. Ugyanebben az évben a piaci kenyérárus asszonyok ellen emeltek panaszt a pékek, mert miattuk a nyakukon maradt a rozskenyér. A tanács nem ad helyt kérésüknek. 10 Egy évszázadon át szinte évente vissza-visszatérnek e kérdések. így 1695-ben, majd 1701-ben újból a piaci kenyérárusok mellett dönt a tanács a városi polgárság érdekében. ,,A piaci árusok (Feilbäkkinen) 1, 2, 3 és 4 garasos kenyeret áruljanak, jól kisütve és sózva. Amíg a szőlőmunka tart, a két felügyelő a piacbíró 10 Winkler E., A soproni pékek... 83. és kk. 148
