Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Kozák K.: Bajelhárító jelképek, kőfaragványok középkori templomainkban (XI–XIV. sz.)
XII— XIV. században. Egyik késői példája ennek a keszthelyi plébániatemplom (v. ferences kolostor) szentélyének K-i nagy gótikus ablakán található. Az ablak béllétében — a főoltár felett — egy-egy szobor állott egykor díszes konzolon. Az É-i oldalon levő konzolon egy szelíd barát feje, a szemben levőn egy szörnyfej látható. Kétségtelen számunkra, hogy ez az ellentét — egy egységben — a jót és a rosszat jelképezi. Ezeknek az oltárhoz való viszonya, közelsége pedig — az elmondott gyulafehérvári, jaki és egyéb példák tanulsága szerint — az oltár, Oltáriszentság, pap, illetve tágabb értelemben a templom, s az ott tartózkodók védelmét ellátó szándékra utal. A megoldást lényegében itt is a redukált, a szörnyfej látványa a meztelenség, a szelíd barátfej a felöltözött alak képzetét kelti a szemlélőben, amint azt a szepesbélai fejezetek esetében láthattuk. A fej viszont kiemeli a szemeket, amelynek jelentéséről a szemmel verés során már szóltunk. Most még egyszer — néhány példán keresztül — visszatérünk a fej (szem, tekintet) formájában megfogalmazott védő, baj elhárító faragványok kérdésére. A varázslás természetéből fakad, hogy azt lehet nagyon feltűnő módon (magyarszentpáli, pécsi és „győri") helyen végezni. Ismerjük azonban a varázslásnak azt a módját is, amikor az rejtetten történik. E módszer körébe sorolhatók azok a megoldások a bajelhárító jelképek esetében, amikor azok kisebb, nehezebben érthető formában — a fejek is idetartoznak —, elrejtett helyen találhatók.*' 2 A gyulafehérvári székesegyház D-i mellékszentélyének belső párkányán még jól kivehető, ha kicsi is, az oltárt védő gorgófej, de az É-i mellékszentély középső ablaka fölötti, gazdag indás-leveles díszítésű párkány trinitás jelképe már sokkal nehezebben ismerhető fel. Jelenlétére, szerepére csak a párkányszakasz két végénél levő faloszlopfejezeteken levő szörnyalakok utalnak. Hasonló a helyzet a kisbényi templom esetében is. A kegyúri karzat két oldalán gazdag fejezetek jelképei védik a kegyurat és családtagjait. A kegyurak és a nép által használt Ny-i főkapu bajelhárító jelképe bár szerényebb, kisebb, de még mindig jól látható és érthető. A diadalív D-i fejezetén levő bimbós, leveles díszítés között megbújó háromágú, hármas levelű „életfa" és a felette levő arcábrázolás (maszk) a nagy magasságban már alig-alig vehető ki és nagyon nehezen értelmezhető (8 b. kép). Közelmúltban került elő Vésztőn egy igen érdekes, keleti jellegű, turbános fejjel és indás-leveles motívummal díszített nagyobb kőtöredék. A kőtöredék mérete: 43,5x39,5x22 cm. Az ásató feltételezése szerint: a templom „nyugati kapuját díszítette, esetleg a külső falsíkon is folytatódó vállpárkány lehetett, mely a béllet külső szakaszán volt". f)3 Talán a lelet és az ásatás további feldolgozásánál is hasznosítható lesz e kőfaragvánnyal kapcsolatban tett megfigyelésünk. A kőfaragvány hosszú oldalán három szalagfonatban palmetták vannak, s azok töltik ki a szegély és alsó perem közti mezőket is. A három szalagfonat által kereteit díszítés a kőfaragvány törött része felé egy „hurokba" megy át. 62 Már az eddig tárgyalt példáknak egy része, s éppen az előbbi jegyzetben említett két esztergomi, emberfejes oszlopfő (kápolna) is ide tartozik a kisbényi, kisdisznódi, ócsai és fürjei alakos fejezetek mellett. E megoldások lényegében egész Európában megtalálhatók. Ezek közül néhányat, a felhasznált munkákban megtalálhatók közül megemlítek: S. Morgan, i. m. 42. — M. Durliat— V. Allègre, i. m. Fig. 43., 126— 130. — Mélanges... I. Planche IV. Fig. 7. (367. o.). — R. Strobel, Ein spätromanisches Portal in Kallmünz/Oberpfalz. (Verhandlungen des Historischen Vereins 106. Band. Regensburg, 1966. 195—204., Tafel 2. Abb. 4.). 63 T. Juhász L, Román kori kőfaragvány Vésztőről. Arch. Ért. 99. évf. 1972. 2. sz. 240—242., 1—3. kép — 17. ő., Vésztő, középkori templom és rendház. Arch. Ért. 100. évf. 1973. 1. sz. 78—81. 136
