Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Kozák K.: Bajelhárító jelképek, kőfaragványok középkori templomainkban (XI–XIV. sz.)

közelében helyezték eV'

0 Most először a diadalív egyik oldalán — mint a kapuk esetében már említettük — és a szentélyek boltozatán vagy zárókövén található emlékeket vennénk vizsgálat alá. Szentélyek. A szentélyeket védő ábrázolások, jelképek közül először a győzelmes, trónoló, mandorlába foglalt Krisztus- és apostolábrázolásokról emlékezünk meg. Bár e munkánkban a középkori kőfaragványokat vizsgáltuk, ez esetben néhány falfestményünkről is megemlékezünk. Legkorábbi ilyen emlékünk a feldebrői és a hidegségi r. k. templomban található. Mindkét helyen a templom szentélyének boltozatán helyezkedik el mandorlában a négy evangélista jelképével körülvett Krisztus. A hidegségi templom szentélyének falán, körben — a K-i ablak két oldalán — találjuk a 12 apostolt.

40 Ha az ilyen ábrázolások legmonumentálisabb külföldi példáira gondolunk (Cefalu, Daphni, Monreale), ahol szuggesztív erővel tekint le az emberre a hatalmas Krisztus kihangsúlyozott, sötét szemével, nem lehet kétségünk, hogy a hidegségi szentély falképe is az oltár, szentély, a templom védelmét volt hivatva biztosítani az apostolokkal együtt/*

1 Hidegségen tulajdonképpen a jaki főkapu előképét találjuk. Hasonló vagy annak redukált részlete máshol is előfordul [Cserkút, győri székesegyház É-i szentélye, Ócsa, ref. templom (v. premontrei prépostság), Zsámbék stb.].

42 A tabáni templomhoz tartozónak mondott, mandorlába foglalt, karját oldalt védőn széttáró győzelmes Krisztus azt bizonyítja, hogy nemcsak falkép, de kőfaragvány formájában is megjelenítették a legbiztosabbnak tartott bajelhárító jelképet. Ugyanilyen értelemben tekinthetünk a szentély vagy az oltár boltozatának zárókövén található Krisztus-jelképekre, az Isten bárányára (Pécs, Gyulafehérvár), az Istenkézre (Esztergom, Mórichida, Vértesszentkereszt stb.) és az angyalalakokra, amelyek a szentély mellett a diadalíven is megtalálhatók (Gyulafehérvár). A templomok védőszentjeinek kő domborművei, falképei, esetleg szobrai egyértelműen a rontó erők által előidézhető bajok elhárítására utalnak. Sajnos, ezeknek a domborműveknek eredeti helyét általában nem ismerjük. Ahol igen — mint például Jakon Szent György kis méretű falfülkébe foglalt alakja és az őt ábrázoló falkép a szentélyben —, ott fontos szerep: az oltár, a szentély védelme jutott neki osztályrészül. Gyulafehérvárott a védőszent két domborművön szerepel a székesegyházban, de másodlagos beépítésben. Esetleg az É-i mellékszentély és a szentélynégyzet zárókövének angyala is Szent Mihályt ábrázolja. Ez esetben ott is fontos szerep jutott a védőszenteknek. Arra gondolhatunk, hogy a somogyvári Szent Egyed miséjét bemutató, valamint a csornai és a magyargyerőmonostori Szent Mihály-domborművek is a baj elhárítás szempontjából eredetileg fontos 39 Nem hallgatva el e helyen azt sem, hogy azokat a XI—

XII. században nálunk még elsősorban, s talán az esetek többségében csakis a rontó erők elleni védekezés miatt készítették és helyezték el az említett helyeken. Akkor még — különösen kisebb falusi templomok esetében — ritkán vetődhetett fel a díszítő törekvés a templom építtetőjében. Ez a szemlélet azonban erős változáson esett át a XII. század folyamán, s a XIII. század elején már nagyszerű alkotások létrejöttét segítette elő. A védő, baj elhárító szándék megmaradt ugyan, de e lehetőséget felhasználták a templom külső és belső megjelenésének gazdagítására. E fejlődés legfelső fokát e téren a jaki főkapu építése és díszítése képezte. 40 Heves megye műemlékei. II. 714—726., 879. kép. — Kampis A., Feldebrő. Budapest, 1955. 16. kép. — Csatkai E.—Dercsényi D., Sopron és környéke műemlékei. Budapest, 1956. 532—536. és 554. kép. 41 Marosi E., i. m. (Bp. 1972) 99., 233. és 61., 155. képek, valamint a VI. tábla (Tahull, San Clémente. Felszentelés: 1123.). — M. Durliat—

V. Allègre, i. m., 5., 77. kép. 42 Gerevich T., i. m. CCXXXVII/2. tábla. — Kozák K.—Uzsoki A., A győri székesegyház feltárása. Arrabona 12 (Győr, 1970) 111—164. és 43—45. ábra. — Lux G., A zsámbéki templomrom. Budapest, 1939. 40. és 59. kép. 125